Fotó: Lambert Attila
Legutóbb akkor jártam ebben a templomban, amikor tavaly augusztus 8-án Schnider Anikó Angelika domonkos nővér örökfogadalmára hívtak a nővérek. Már akkor is megállapítottam, hogy milyen sok fiatal részt vett a szentmisén. Így volt ez most is, pedig a templomba járók gyakran tapasztalhatják, hogy inkább a közép- vagy az idősebb korosztály tagjai járnak misére. Úgy tűnik, Budakeszin, a nővéreknél ez nem így van.
A litánia előtt a templomban szemlélődve eszembe jutott egy előítélet is: az apáca idős és szigorú vagy mosolygós nővér. A domonkos nővéreknél azonban sorra érkeztek a közeli rendházból a fiatal apácák és a derűs, idősebb nővérek. Kortól függetlenül mindegyikőjük mosolyogva köszöntötte a kisgyerekes családokat, az egyetemista korú fiatalokat s persze az idősebbeket is. Az volt a benyomásom, hogy egy családi ünnepre érkeztem, ahol a nővérekkel beszélgetve néhány perc elteltével magam is családtagnak érezhettem magam. Spányi Antal püspök a szentmise elején Szent Margit szolgáló szeretetére is utalt. Miután köszöntötte az alapításuk 150. évfordulóját ünneplő nővéreket, így fogalmazott: „Hálát adhatunk a Jóistennek ennek az időszaknak minden kegyelméért. Azokért a hivatásokért, amelyeket a nővérek elfogadtak az Egyház javára. Tesszük ezt Árpád-házi Szent Margit ünnepén, aki a magyarság számára rendkívül fontos szent, hiszen mindannyiunk szívéhez nagyon közel áll. Istent szolgáló, állhatatos életével örök példát mutat Krisztus tanításában arról, hogy miként éljük meg hitünket a világban.” Hozzátette: „Kérjük a szentet, hogy segítsen bennünket, szítsa fel bennünk is a tüzet, hogy ma is meg tudjuk élni az elköteleződött szeretetet.”
Homíliájában a főpásztor Szent Margit példáját felmutatva, életünk Istennek való felajánlásáról beszélt. Szólt arról, hogy a bűn következtében az ember elvesztette a reményét, a békéjét. A keresztény ember azonban keresi azt a biztos támpontot, segítséget, amivel kikerülhet a bajból, amelybe önmagát taszította. A székesfehérvári megyéspüspök hangsúlyozta: egyetlen ilyen út lehetséges, maga Jézus Krisztus. Őt küldte el az Atya, hogy megváltson, megszabadítson minket bűneink bilincséből. Ő tud ezáltal új életet ajándékozni nekünk. Látnunk kell, hogy Isten azért adta nekünk Jézust, mert szereti a teremtményeit. Az embernek pedig az a dolga, hogy befogadja, hordozza és továbbadja ezt a szeretetet.
Sokszor az a tapasztalatunk, hogy az ember minderre képtelen, nem akarja egészen, fönntartás nélkül odaadni magát – folytatta Spányi Antal. – Önzés van bennünk, amellyel ragaszkodunk gyengeségeinkhez. Számtalan család és házasság bomlik fel, mert sokakból hiányzik a feltétel nélküli, önkéntes elköteleződés. Talán az elején még megvolt, de az évek múlásával a szándék megkopott. Látunk embereket, akár az Egyházban is, akik szolgálatot vállalnak, aztán az élet elkoptatja őket. Nemegyszer észrevétlenül engednek az eszményeikből. Teszik a dolgukat, nincsenek nagy bűneik, egyszerűen csak kezdik maguk módján megélni a hitüket is. Pedig a Szentírásban olvashatjuk, hogy aki az eke szarvára tette a kezét, és hátrafelé néz, az nem alkalmas Isten országára. Csak az alkalmas rá, aki Istennek adja magát, aki semmit vissza nem von tőle.
Ilyen volt Árpád-házi Szent Margit. Szülei fogadalmát megtartotta. Tizenkét éves korában tudatosan – a Szentlélek kegyelmének segítségével – kész volt teljesen odaadni magát Istennek. Ettől kezdve már nem ő rendelkezett magával, hanem az Úr. Nem volt semmije, hiszen mindene Istené lett.
150 évvel ezelőtt lelkes nővérek megalapítottak a kongregációt, hogy Istennek élve embertársaikat szolgálják. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy imádkozva, magasztalva engeszteljék az Urat, s emellett segítsék a világban mindazokat, akik támogatásra szorulnak. Ez a támogatás pedig a tanítás, hiszen az embernek szüksége van a tudásra, az igazságról szóló ismeretekre ahhoz, hogy eligazodjon a világban. Az igazság pedig maga Jézus Krisztus. Az elmúlt másfél évszázadban a kongregáció sok szenvedést is megélt: üldöztetést, megaláztatást, próbatételeket, de Isten kegyelme megtartotta – mondta a szónok. – Erősödött, növekedett a közösség, új házak születtek, új nővérek léptek be a rendbe. 150 éve sugározzák Isten szeretetét, hordozzák a tőle jövő békességet és reményt.
Homíliáját a főpásztor a következő szavakkal zárta: „Árpád-házi Szent Margit biztosan imádkozik a kongregáció tagjaiért, mindannyiunkért, hogy értsük meg az odaadott élet szépségét. Közbenjár értünk, hogy ráébredjünk: csak úgy lehet az élet teljességét, értelmét megtalálni, ahogyan Margit tette.”
Amint Spányi Antal püspök a köszöntőjében említette, Margit valóban nagyon közismert és kedvelt szentje az Egyháznak. A szentmise elején felhangzott ének így szólt: „Szeretted az igazságot, s gyűlölted a gonoszságot, azért kent föl az Isten az öröm olajával.”
A domonkos nővérek kongregációja Árpád-házi Szent Margit nevét választotta. Követik az ő példáját: gyűlölik a gonoszságot, szeretik az igazságot, és szemmel láthatóan sugározzák a fiatalok és az idősebbek felé azt az örömet, amelynek olajával őket is fölkente Isten.