Megszabadulni bilincseinktől

Miért fontos manapság Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe? Ne csak a valóban börtönben sínylődőkre gondoljunk ilyenkor – adja meg a választ Berta Tibor általános helynök. „Vajon nem rabság-e a megszokás, a »minden jól van így, ahogy van« gondolkodás? Nem rabság-e az állandó tévénézés, különös tekintettel a sorozatokra? Vajon nem fogság-e a mobil- és okostelefon-mánia, a számítógépek és az internet által megnyílt lehetőségek istenítése? De ugyanígy említhetnénk kedvenc állataink már-már emberi személynek kijáró szeretetét is. Ugyanígy fogság lehet az emberi és családi kapcsolataink rovására menő munka- és tevékenységmánia is. Az is börtönbe zárhat, ha beleveszünk az állandó zajba, vagy azért, mert valaminek mindig szólnia kell körülöttünk, vagy azért, mert mindig beszélünk és fecsegünk, s alig tudunk igazi csendben lenni. Így viszont képtelenek vagyunk meghallani lelkiismeretünk és a Lélek hangját.”


Az esemény legfőbb programja ezúttal is a szentmise volt, melyet Bíró László tábori püspök mutatott be a tábori lelkészekkel. Szentbeszédét a püspök egy fogoly történetével kezdte, aki hónapokon át csak lábakat láthatott a cellájából. „A mai embernek nincs feje, nincs arca. Olyan láb, aki tapos, igyekszik valahova, de maga sem tudja, hova. Ha még egy-két ember lenne ilyen, de egész társadalmak vannak ebben az állapotban! Az ember elveszítette önmagát, és nem talál vissza a helyes útra. Ez a visszatalálás valójában a Krisztushoz való visszatérés, melyben a legnagyobb segítségünk Fogolykiváltó Boldogasszony lehet. A Szűzanya azt mondja: »Nagyot művelt velem a Hatalmas.« Amikor az egyház Mária mennybevételét ünnepli, akkor azt is ünnepli, hogy az ember célja önmagán túl van. (…) A Hiszekegyben két ember nevét említjük. Máriáét és Pontius Pilátusét. Két gyökeresen különböző magatartás. Az egyik befogadta Krisztust, a másik abban közreműködött, hogy elvessék őt. Az egyik Isten szavára, a másik a császár szavára hallgatott. Az egyik befogadó lett, a másik kivető. A kérdés, hogy mit választunk, kihez csatlakozunk: Máriához vagy Pilátushoz?” – hangsúlyozta beszédében Bíró László.

A szentmise után a résztvevők meghallgathatták Beregszászi Olga előadóművész műsorát. A gyerekeket ugrálóvár és többféle kézműves foglalkozás várta. A zarándoklat arra is lehetőséget adott, hogy a katonák egymással és a tábori lelkészekkel is találkozzanak.

Fotó: Baranyai Béla

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .