A rendezvényen Rubovszky András, Péchy Mária, Buday Miklós bizottsági tag, Bugledich Attila, Nagycenk alpolgármestere, Aczél Eszter, a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum vezetője és Széchenyi Tímea, a család képviselője tájékoztatta a résztvevőket.
Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, aki a sajtótájékoztató számára az alkalomhoz illő termet biztosította, köszöntő szavaiban az évfordulók gyakorta félreértett mivoltára hívta fel a figyelmet. Hiszen sokan, ha meghallják a jubileum szót, arra gondolnak: az valami olyasmi, amelyen kötelező jelleggel, illetve tisztességből túl kell esni, hogy aztán az élet haladhasson tovább a megszokott medrében. Az évfordulók azonban ennél sokkal többre hivatottak. S ha valódi tartalommal töltjük meg őket, az élet utánuk, ha nem is teljesen más, de szélesebb mederben folyhat tovább.
Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarként számon tartott arisztokratáról minden átlagműveltséggel rendelkező honfitársunk képes néhány szót mondani. Ugyanakkor még a magasan iskolázott emberek sem biztos, hogy behatóan ismerik életét és műveit. Csorba László Széchenyit a modern magyar közösségi élet megteremtőjének nevezte, akinek számos meglátása a mára vonatkoztatva is érvényes. A 2016 szeptemberében kezdődő emlékév nemcsak a nagy gondolkodó és a nem mellesleg gáláns, közügyekre érzékeny gróf életének állít emléket. Válaszokat keres arra a kérdésre is, amely így hangzik: Mit tanulhat ma a Kárpát-medencei magyarság a nemes gróftól?
A Széchenyi-emlékbizottság civil kezdeményezés, tagjai egy-egy, a legnagyobb magyar emlékét ápoló és azt életben tartó civil kör tagjai. Az emlékév meghirdetésével nem arra vállalkoztak, hogy egy egész éven átívelő programsorozat részletes kidolgozói és megvalósítói legyenek. Feladatuknak, ahogyan Rubovszky András főtitkár is hangsúlyozta, azt tekintik, hogy ösztönözzenek másokat. Vagyis minél több tartalmas ünnepség, előadás, iskolai verseny, vándorkiállítás, kreativitást igénylő pályázat szülessen országhatárokon innen és túl. A bizottság természetesen konkrét tervekkel is készül az évre.
Biztosnak mondható például, hogy javaslatára a Nemzeti Színház a 2016/2017-es évadban műsorra tűzi Németh László Széchenyi című drámáját. A külföldön lévő magyar kulturális intézetek ünnepséggel hívják fel a figyelmet az emlékévre. Bécsben a nagykövetség és a Collegium Hungaricum szintén együttműködik a bizottsággal. Hende Csaba honvédelmi miniszter biztosította a szervezőket arról, hogy a honvédség is részt vállal az ünnepi rendezvények megvalósításában. A New York-i Széchenyi Társaság magyarországi szakemberekkel közösen a Hitel angol nyelvű kiadását tervezi. Az emlékbizottság továbbá ötletekkel, előadókkal, ismertető kiadványokkal segíti mindazon magánszemélyek, civil körök és intézmények munkáját, amelyek Széchenyi István életműve előtt adózni kívánnak.
Péchy Mária tanárként leginkább a fiatalok megszólítását szorgalmazta. Buday Miklós a II. világháború után megakadt Széchenyi-kutatás fehér foltjaira hívta fel a figyelmet. S ezzel együtt arra is utalt, hogy bizonyos feladatok elvégzésére a civilszervezetek lelkesedése nem elegendő. Például Széchenyi gótbetűkkel írt, német nyelvű levelezésének kritikai kiadására, vagy a teljes napló megjelenésére anyagi támogatás és a kutatók munkája nélkül nincs esély. A szakemberek tevékenységét finanszírozni kell, ez pedig elsősorban állami feladat. Buday Miklós szigorú, ugyanakkor előremutató megállapítását, amely szerint a nemzet még adósa a legnagyobb magyarnak, remélhetőleg sok, az ügyért tenni tudó ember meghallja. Mindenesetre az, hogy Áder János államfő vállalta az emlékév fővédnökségét, biztató jel.
Az indító ünnepségek szervezésében három város játszik majd főszerepet. Bécs, Széchenyi szülővárosa 2016. szeptember 20-án, Nagycenk, a család hajdani birtoka szeptember 21-én és Budapest szeptember 22-én ad otthont a megemlékezéseknek. Hogy – Széchenyi szavait idézve – mi mindennel „csinosíthatjuk értelminket” a jubileumi esztendőben, az nemcsak az emlékbizottság, hanem, kis túlzással élve, a nemzet hozzáállásán is múlik. A nemes gróf egyik legtöbbet idézett mondata szerint: Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák. Az pedig bizonyossággal elmondható: a makk immár a földben szunnyad.
(Az emlékévvel kapcsolatos információk a Széchenyi Fórum honlapján elérhetők.)
