Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség Keresztényként című előadássorozatának első alkalmán, szeptember 28-án Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, győri megyéspüspök beszélt a keresztény értékekről, korunk erkölcsi dilemmáiról, a személyes istenhit és a szilárd erkölcsi alap közötti összefüggésről, a napjainkban tapasztalható keresztényellenességről, a tanúságtétel fontosságáról. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök, valamint Földesi Péter, a győri Széchenyi István Egyetem, a programsorozatnak otthont adó intézmény rektora.
Az előadó tapasztalata szerint korunkban inkább a vallástalanság, mint a hitetlenség a jellemző. Sokan vallják, hogy hisznek Isten létezésében, de nincs személyes istenkapcsolatuk. Az emberek egy jelentős része úgy érzi, a vallás elveszítette a hittel való kapcsolatát. Szép számmal akadnak olyanok is, akik a magánéletben és a közösségi életben egyaránt fontosnak tartják a keresztény értékrend követését, de a személyes hit, az Úrral kialakított bensőséges kapcsolat hiányzik számukra. XVI. Benedek pápa A hit kapuja (Porta fidei) kezdetű apostoli levelében felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztények gyakran „nagyobb gondot fordítanak elkötelezettségük szociális, kulturális, politikai következményeire, s még mindig úgy gondolkodnak a hitről, mint a társadalom életének mintegy magától értetődő előfeltételéről”.
A keresztény erkölcsi rend megőrzéséhez szükség van az erős istenhitre – hangsúlyozta a püspöki kar elnöke. A keresztény erkölcs alapja Isten szeretetének felismerése. A keresztény élet pedig nem más, mint az Úr szeretetére adott válasz. Aki nem ismeri Istent, az szükségszerűen csak normát lát a szentírási parancsokban. Az Isten nélküli értékrendnek azonban nincs tartós alapja, ezért egy-egy döntéshelyzetben az ilyen ember a teljes kétségbeesésig is eljuthat.
„Újra föl kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét” – buzdít XVI. Benedek pápa (A hit kapuja, 2). E személyes kapcsolat nélkül nehéz volna motivációt találni Isten szavának meghallgatására és teljesítésére, az evangélium üzenetének továbbadására. Aki eljut Isten megismerésére, az nem akarja eltitkolni mások elől a megtapasztalt örömöt: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20). A főpásztor tapasztalata szerint a hívő emberek ma gyakran nem mernek tanúságot tenni a hitükről, nem foglalnak állást erkölcsi kérdésekben a munkahelyükön, sőt, még baráti körben sem. Ennek oka hazánkban az ateista diktatúra hatása is lehet: sokan a hívők közül is elhitték, hogy a hit magánügy, holott egyáltalán nem az. Aki a hitre magánügyként tekint, az valójában nem a krisztusi hitet éli. De joggal feltételezhető az is, hogy a hit megvallásának hiánya a hit gyengeségéből fakad – fogalmazott Veres András püspök. Az ateista propaganda igyekezett nevetségessé tenni a hitet, a vallásos embereket és az Egyház tanítását, mondván, a tanult ember nem lehet hívő. Sajnos ez a gondolkodásmód ma is sokakban továbbél, és egyfajta szellemi gőg mutatkozik a hátterében. Nemritkán a magukat toleránsnak mondók tanúsítják a leginkább intoleráns magatartást a keresztényekkel szemben: nem tudják elfogadni a hívők szempontját társadalmi, szociális és bioetikai kérdésekben. A főpásztor arra a problémára is kitért, hogy a hit bizonyos esetekben megmarad a gyermeki tudás szintjén. A személyes megnyilatkozások időnként azért veszítik hitelüket, mert nincs mögöttük biztos tájékozottság az Egyház tanításával kapcsolatban. Szükségünk van az állandó megtérésre. Ha a tudásunkat nem gyarapítjuk az evangélium szellemében, akkor a lelkiismeretünk is könnyen deformálódhat. Napjainkban számos ismeretszerzési lehetőség áll a rendelkezésünkre, éljünk ezekkel! – bátorította a hallgatóságot az előadó.
A vallásos életben nem ragadhatunk meg a szokás szintjén. Krisztus evangéliumának befogadásával a megtérés, az újjászületés örömét is megtapasztalhatjuk. Csak az Istennel való személyes kapcsolat vezethet el a megtérésre, amely nélkül képtelenek vagyunk befogadni Isten törvényeit, ajándékait. Ezért szükséges, hogy rendszeresen olvassuk a Szentírást. Fontos, hogy az Egyház közösségében ismerjük meg az Egyház tanítását, amely segít, hogy az evangéliumi értékrendet alkalmazzuk a mindennapi életben. Az Egyház minden ember javát keresi, minden ember erkölcsi értékrendjét szeretné megerősíteni.
Joseph Ratzinger bíboros rávilágított: az ember nincs arra ítélve, hogy bizonytalanságban maradjon Isten létezésével kapcsolatban. Megláthatja őt, ha odahallgat létének hangjára, és engedi, hogy ez a hang vezesse. Az elmélkedés és az imádság által, teremtettségünk hangját meghallva élhetjük át Isten közelségét. Isten személyes közösséget szeretne kialakítani velünk. Kérdés, hogy miként válaszolunk a hívására. A hit mindenkitől személyes és tudatos döntést kíván. A hívő ember dilemmái a hitérzék meggyengüléséből fakadhatnak. Mesterséges környezetben élünk, és technikai eszközeink gyakran gátolnak bennünket abban, hogy meghalljuk a lét hangját. Túlzott bizalommal vagyunk a technikai vívmányok iránt, abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy pénzzel megvásárolhatjuk a kényelmet és a biztonságot, nem szorulunk rá senkire. A konzumizmus önteltté tesz. Régen az ember sokkal szorosabb kapcsolatban élt a földdel, a természettel, és tudatában volt annak, hogy az élet a Teremtőtől származik.
Istent minden ember képes megismerni, de másképpen, mint a matériát. Az istenkérdés életünk legfontosabb egzisztenciális kérdése, Isten léte ugyanakkor intellektuális evidencia. Istent nem lehet választás tárgyává tenni, léte nem attól függ, hogy hiszek-e benne, vagy sem. Sokan próbálnak istenpótlékokkal élni, dilemmáikat Isten nélkül megoldani. Ha mindenki kellő időt adna magának, és elgondolkodna a hitéről, a létéről, akkor eljutna Isten felismerésére, s közelebb kerülne a megismeréséhez is – összegezte gondolatait a Győri Egyházmegye főpásztora.
Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája
