1945 márciusában Maurice-t Tibet akkor egyetlen katolikus egyházközsége, Jerkalo plébánosává nevezték ki. A helyi buddhista vezetők nem fogadták szívesen a keresztény missziósokat, mivel a növekvő kommunista nyomás miatt felerősödött az országban a nacionalizmus. A helyzetet súlyosbította, hogy a 13. dalai láma halála, 1933 óta régensek kormányozták az országot, mivel a következő (jelenlegi) dalai láma még kisgyermek volt, és nem ruházták rá a hatalmat. A helyi lámák gyakorlatilag saját törvényeik szerint irányították a területeiket.
Gunakhio láma már a korábbi misszionáriusokkal is összetűzésbe került. Vissza kívánta szerezni a plébánia tulajdonában lévő földterületeket és állandóan nyomást gyakorolt katolikus helyiekre, hogy tagadják meg hitüket. A konfliktusok néha erőszakba torkollottak. Maurice Tornay-nak sem sikerült megegyeznie a lámával. Ennek ellenére sokakat megnyert Krisztusnak – csaknem háromszázan tartoztak már a plébániához, amikor a láma emberei feldúlták a missziót, őt pedig kitoloncolták az országból. A száműzetés éveiben levelekkel és az utazókkal küldött üzenetekkel próbálta megerősíteni a Tibetben maradt katolikusokat, és biztatta őket, hogy tartsanak ki a hitben. Közben mindent megtett, hogy valahogyan biztonságba helyezze őket. Többek között a kínai kormánytól is kért támogatást, ami viszont csak rontott a helyzeten, hiszen így a tibeti hatóságok még kémkedéssel is gyanúsították.
1949-ben végül úgy döntött, álruhában visszatér Tibetbe, hogy felkeresse az akkor már tizennégy éves – de politikai hatalmat még mindig nem birtokló – dalai lámát, és kieszközölje a keresztények számára a vallásszabadságot. Ahogy átlépte a tibeti határt, lelőtték. Vannak, akik úgy vélik, a jerkalói láma emberei ölték meg, mások szerint a hegyekben bujkáló banditák tették.
Maurice Tornay-t 1993-ban avatta boldoggá II. János Pál pápa.
