Mások vétkeztek, mégis ők bűnhődnek

Fotó: Lambert Attila

Emberfölöttien nehéz, hogy a börtönök megfeleljenek legfőbb céljuknak: a jogrendszer szerint nagyobb bűnöket elkövetőket el- vagy visszavezessék a szabályok követéséhez, integrálják a társadalomba. Nem véletlenül szentelt Tolsztoj a Feltámadással egész regényt a témának.
Döbbenetes az a szám is, hogy a mai Magyarországon a börtönt megjártak gyermekeinek 60 százaléka maga is a rácsok mögé kerül. 2019 a büntetés-végrehajtás védőszentjének, Szent Adorjánnak az éve, ezért a megszokotthoz képest is több és különlegesebb programot szerveznek az egyes börtönökben, sőt a fegyintézetek falain kívül is, hogy a fájdalmas statisztikákon egy kicsit faragni lehessen.
Idén már másodszor járunk Balassagyarmaton. A nógrádi város a büntetés-végrehajtás terén tekintélyes múlttal dicsekedhet, hiszen az 1840-es években itt nyílt meg hazánk első börtöne. Májusban a rabok színjátszó csoportja a 304-ben vértanúvá lett Szent Adorjánról adott elő musicalt a volt vármegyeháza épületében, most az ugyancsak Adorján nevét viselő gyermektábor zajlik, „Nem az én bűnöm, mégis az én büntetésem” mottóval.
A településhez tartozó Nyírjesben ötvenegy gyerek gyűlt össze hétfőtől péntekig, hogy egy művészeti tábor keretein belül bűnmegelőzési képzésben is részesüljön. A rabok gyermekei és közeli hozzátartozói mellett a Szent Ferenc Alapítvány dévai házából érkezett tizenhét kiskorú is jelen van – tudtuk meg István Gyöngyitől, a tábor főszervezőjétől.
Amikor csütörtök kora dél­után kiérünk a táborba, épp Bunyós Pityu körül gyülekeznek a gyerekek. A helyi nevezetességről – az egyik felügyelő nevezi így az egykori bokszolót – le sem lehet vakarni a gyerekeket: a nógrádi kölykök és az erdélyiek is közös fotót akarnak vele, pár fiú egy-két jól irányzott ütést is bemutat egymáson, hogy imponáljon a szakembernek. (Fásy Ádám mulatóscsapatának alapemberén kívül megfordult a táborban Telek András volt válogatott labdarúgó és a Balassagyarmaton élő extrémsportoló, Kovács László is.)
Nagy a zsizsegés különben is, a táborlakók készülődnek a városba: a Rózsavölgyi Márk művészeti iskolában adják elő ugyanis közös produkciójukat, és ők is megnézhetik a tavasszal debütált, Szent Adorjánról szóló musicalt szüleik, illetve azok rabtársai megformálásában. Az egyik legkisebb gyerek határozottan állítja, ő ugyan nem fog színpadra állni; másokat figyelmeztetni kell, hogy ne kilógó hassal jöjjenek, hiába jó az idő – nagy nehézségek árán, de elindul a különítmény Gyarmatra.
Az iskola dísztermében már javában próbál a rabok színjátszó csoportja, amikor mi is befutunk. A gyerekektől a próba végén majdnem ugyanolyan vastapsot kapnak, mint egy órával később a táborzáró előadáson. Más környékbeli táborból is érkeztek fiatalok, hogy művészeti élménnyel és egyben bűnmegelőzési előadással bővüljön az ő nyaruk is. Előbb a felnőttek lépnek színpadra, s a májusihoz hasonlóan nagy sikert aratnak; amikor az Adorján feleségét, Natáliát alakító Várnagy Andreát a magasba emelik, a nézőtérről egyöntetű „azta” hallatszik. Egy kis szünet után A muzsika hangja csendül fel, pontosabban a jól ismert musical tömörített változata.
Várnagy Andrea, a tábor zenei felelőse, a musical betanítója felvilágosít, hogy mind­össze három nap alatt csiszolták össze az előadást; őszintén megdöbbenek. A Zenevarázslat programjával a komolyzenét a gyermekekhez közel vivő zongoraművész idén januárban kezdte el börtönmisszióját, nem másnak, mint Böjte Csaba testvérnek köszönhetően. A ferences szerzetes egy mátraverebély-szentkúti misére hívta zenei szolgálatra Lili lányával együtt az év elején, aztán a mise után egy újabb invitálás következett, ezúttal már a balassagyarmati fegyházba. Csaba testvér ugyanis egy olyan programon vett részt, ahol a börtön katolikus kórusa adott elő énekeket, ő maga pedig a jóra buzdította a fogvatartottakat. Ehhez csatlakozott a zongorajáték. A szerzetes csak annyit mondott meggyőzésül: „Én megvédelek.” Andrea erre is igent mondott, és katartikus élményben volt része: a Schubert- és más klasszikus darabok hatására a raboknak patakokban folyt a könnye, nekik pedig, a falakon túlról érkezőknek, a vallási kórus profizmusától esett le az álluk.
Pár napra rá Budai István börtönparancsnok hívta fel telefonon a zongoraművészt, arra kérve, hogy a fogvatartottak formálódó Szent Adorján-darabját nézze át szakértői szempontból. Ebből az kerekedett ki, hogy Várnagy Andrea lett a musical művészeti vezetője és egyik zenei kísérője. A szereplőkben a próbák során felvetődött, hogy a darabban nagyon fontos szerepe van az Adorjánt a kereszténység felé segítő feleségnek, és kérték Andreát, sétáljon át mint Natália a színpadon. E sétából egy önálló dal lett végül, és az elismerést kiváltó emelgetés…
Az új feladat olyannyira magával sodorta Várnagy Andreát, hogy a gyermektábor zenei koordinálását, a musical betanítását is vállalta. Mint mondja, élete talán legkeményebb munkával teli napjain van túl, hiszen ennyi idő alatt bárkinek nehéz egy egyórás műsort betanítani, és itt kétszer olyan nehéz volt, mert mégsem szabálykövető családok gyermekeiről van szó. A fogvatartottakkal nem is tudott ez idő alatt próbálni, csak egyszer.
Nagy tapsot kapnak a gyermekdarab szereplői is, majd Budai István és Böjte Csaba is, a tábor megálmodói. A börtönparancsnok, aki pár órával ezelőtt még rövidnadrágban és tábori kendőben járt körbe Nyírjesben, most arról beszél, hogy Nógrád megye a maga legkisebb területével a bűnkibocsátásban is sereghajtó 530 elítélttel, de így is rengeteg olyan gyermek van, aki megsínyli, hogy az egyik szülőtől elszakítva növekszik. Szeretnék megtörni azt az ördögi kört, hogy a börtönben lévő szülők gyermekeinek 60 százaléka maga is börtönbe kerül, ezért hozták létre sok szereplő együttműködésével ezt a zenei és képzőművészeti gyermektábort is, ahol a gyermekek értéket kapnak, másfajta sikert látnak. Böjte Csaba gyermekei olyan példát mutattak a táborban, ami követhető, mondja Budai István.
Az erdélyi ferences arról számol be, hogy a Szent Dávid kórus tagjai eredetileg saját gyermekeiket szerették volna meglepni egy lemezzel karácsonyra, de közben már tavaszra megszületett egy musical, amely elhagyta a börtön falait. „Ezek a férfiak megértették, jó dolog ajándékot adni, ajándékká válni. Nem egy kottát húztak elő, ők maguk szerkesztették meg a darabot” – mondja.
Azt még a színpadon kívül megtudtuk Csaba testvértől, hogy egyik, azóta már felnőtt gondozottja jelezte vissza neki egyszer, mennyire túlóvták, amikor nem szembesítették vele, hogy ha nem követi a szabályokat, milyen súlyos következményei is lehetnek a nagybetűs életben. Azóta nagyon figyel arra, hogy megtanítsák a gyerekeket a bűnnel szemben óvatosnak lenni.
A Déváról jött gyermekek szülei nincsenek börtönben, de bizonyos értelemben ugyan­úgy a bűn rabjai, ahogy a balassagyarmati börtön lakói – mondja a Szent Ferenc Alapítvány létrehozója. Böjte Csaba nagyon fontosnak tartja, hogy az Adorján-tábor révén a szülők a merev beszélővel szemben full kontaktban találkozhatnak gyermekeikkel, megölelhetik őket, csodálatos gyermekrajzok kerülnek be a börtöncellákba.
„Mégiscsak jobb, ha ez van a falakon, mint pucér nők, nem?” Mit is jelenthet ezeknek a férfiaknak az, hogy azok az emberek adnak ételt-italt a gyermekeiknek, foglalkoznak velük ebben a táborban, akik hétköznap őket őrzik a börtönben – ezen is elgondolkoztat minket Csaba testvér.
A beszédek véget értek, de a java csak ezután következik: valamennyi táborozó és a börtöntársulat tagjai közösen adják elő a tábor himnuszát a Let it be jól ismert dallamára. Így képzeli el a mennyországot, nyilatkozza az egyik tévécsatornának a Szent Adorján-musicalt jegyző és az abban az ördögöt alakító rab, becenevén Kígyó, aki szintén vendége volt a tábornak, és a gyerekek szinte sztárként emlegetik. Kegyelmi pillanat, de ezzel még nem ér véget a tábor: pénteken is folytatódik, sőt, szombaton lesz egy ráadás: a részt vevő gyerekek bemehetnek rokonaikhoz a börtönbe, és mesélhetnek az élményeikről, átadhatják nekik készített alkotásaikat.
Ott lesz Jázmin is, akivel az előadás szünetében beszélgetek. Apukája négy és fél, öt éve van börtönben, régebben rendszeresen látogatták, de mostanában kevesebbszer. Részben amiatt is, mert Jázmin anyukája nagyon félti a lányát: minden beszélő után magába fordult, nagyon szótlan lett. Azért a kislány is, mint valamennyi társa, nagyon várja a szombatot, amikor végre találkozhat az édesapjával…
A Szent Adorján-musi­calnek és a gyermekek előadásának sem fejeződik be a története Balassagyarmaton ezen az augusztusi napon: december 20-án a budapesti József Attila Színházban láthatják az érdeklődők mindkét produkciót.