A három szentmisén a gyümölcstermés elmaradásáról, illetve a szőlőskert szolgáinak sorozatos tévedéséről szóltak a felolvasott szövegek (Iz 5,1–7; Mt 21,33–43), melyekhez kapcsolódva Vencser László rámutatott: teremtett világunkban mindennek és mindenkinek megvan a maga Istentől kapott feladata, amelynek képességei legjavával kell igyekeznie megfelelni. Így tett Isten szolgája, Márton Áron püspök is, aki, felismerve a számára kijelölt utat, kitartással, hűséggel és szüntelen jóra való törekvéssel haladt végig azon.
Stuttgartban a szentmisét és a Márton püspök boldoggá avatásáért szóló fohász elimádkozását követően emlékműsort tartottak az október 6-i nemzeti gyásznapunk vigíliáján. Az ünnepség elején Varga Gabriella arra kérte Vencser Lászlót, hogy az előadói asztalon elhelyezett két gyertya közül az egyiket gyújtsa meg az aradi vértanúk emlékére. Ezt követően felolvasták a honvédtiszteknek a hadbíróság előtt elhangzott, illetve kivégzésük előtt mondott szavait, majd Balogh József Aradi őszi dal című költeményével hívták közös emlékezésre a jelenlévőket.
Tempfli Imre, a Szent Gellért-egyházközség plébánosa, a rendezvény házigazdája Márton Áron püspök emlékére gyújtotta meg a másik gyertyát, majd egykori gyulafehérvári papnövendékként és történészként szólt a nagy püspökről. Elmondta többek között, hogy Márton Áron alacsony termetű ember volt, mégis óriásnak tűnt a kispapok szemében. Ő jelentette számukra a biztonságot. Amikor például a Securitate hívatta valamelyiküket, a boldog emlékű püspök mindig azt mondta nekik: bármit kérdeznek, csak hivatkozzanak rá. Tempfli Imre felidézte azt a beszélgetést is, amely Márton Áron és Petru Groza akkori román államfő között zajlott 1955-ben. Márton Áron a börtönből való szabadulásakor megkérdezte a miniszterelnököt, hogy mi a feltétele szabadon bocsátásának. Nincs feltétele – válaszolta az államfő. A beszélgetést követően Petru Groza az irodájából távozó Márton Áronról azt mondta: „Ez egy nagy ember.” Valóban nagy ember volt, aki derekasan helytállt a kíméletlenül nehéz időkben. Nem véletlenül emlegetjük őt ma is úgy, hogy „a nagy püspök”.
A székely zászló alatt, Hatzack-Lukácsovits Magda Márton Áron-portréja és az égő gyertyák mellett Ven cser László személyes élményeivel egészítette ki a plébános történelmi visszatekintését, majd a közösség három, székely népviseletbe öltözött tagja – Józsa Levente, Zumbühl Vilmos és Zumbühl Csilla – előadásában elhangzott Dávid Erzsébet Láttam a püspököt, Bartis Ferenc Márton Áron századik születésévében, valamint Széllyes Sándor Székely Karácsony című verse.
A program végén a közönség soraiból vették át a szót azok, akik találkoztak Erdély nagy főpásztorával. A csíktaplocai születésű András Margit, a 2011 decemberében elhunyt székely jezsuita szerzetes, szociológus András Imre húga elmondta: őt Márton püspök bérmálta, ez az első élménye vele kapcsolatban. Később, az ötvenes években, amikor Gyulafehérváron tartózkodott, többször láthatta a püspököt a székesegyházban tartott szentmiséi alkalmával. Márton Áron nevét hallva azóta is öröm tölti el minden alkalommal. Szót kért Dávid Melinda, a stuttgarti magyar egyházközség titkárnője is, akit szintén Márton püspök bérmált 1969-ben, Szamosújváron. Horváth Gyula nyugalmazott építész, a Münchenben, német pasztorációban szolgáló Horváth János plébános ikertestvére, aki annak idején a megyei közigazgatásban dolgozott Gyulafehérváron, az építészeti osztályon, ugyancsak azt emelte ki, hogy Márton Áron püspök mindig mindenkit védelmezett atyai gondoskodásával. A stuttgarti megemlékezésen is nyilvánvalóvá vált: az Erdélyből elszármazott hívek mélyen a szívükben őrzik a püspök emlékét, ugyanakkor szívesen és élénk érdeklődéssel ismerkednek vele és az erdélyi múlt más nagyjaival a Kárpát-haza más területeiről Nyugatra vándorolt, hitüket gyakorló katolikusok és más vallásúak is. A Rottenburg–stuttgarti egyházmegyében tartott rendezvények, köztük a stuttgarti megemlékezés is, a Jakab Antal Keresztény Kör egész éves Márton Áron-emlék-programsorozatának részeként valósulhatott meg. A rendezvénysorozat célja, hogy a főpásztor boldoggá avatásáért megfogalmazott imádság, amelyet a hívő katolikusok rendszeresen elimádkoznak Erdély templomaiban, hangozzék fel a határon túl élő, Erdélyből és a Kárpát-medence más tájairól elszármazott magyarok körében is, és tisztelegjenek illő főhajtással Isten szolgája előtt.
Jakab Antal Keresztény Kör
„A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy szerepet vállaljunk, össze fogjunk, mint még soha, s a nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommá: dolgozzunk.”
(Márton Áron: Templom és iskola)
