A szimpózium bevezetéseként a Bécsből érkező vendégprofesszor, Marianne Schlosser az első ferences generáció mariológiájáról beszélt. Az előadó az Officium Passionis (Szent Ferenc zsolozsmája az Úr misztériumáról) elemzésében az antifónára, a „máriás” keretre hívta fel a figyelmet, amely később Duns Scotus számára is inspirációs forrás lett a szeplőtelen fogantatás tanának kidolgozásához. Az antifóna gondolataival, amelyben Mária hármas vonatkozásban, mint a Mennyei Atya „leánya”, szolgáló és a Szentlélek jegyese jelenik meg, Assisi Szent Klára is tökéletesen azonosult: Mária követése – és példája nyomán Krisztus hordozása a Szentlélek által – csak az alázat a szegénység és a tisztaság jegyében valósulhat meg. E Mária és az egyház kapcsolatára is utaló szöveg hatása Páduai Szent Antal prédikációiban és Szent Bonaventura írásaiban is felfedezhetőrestaurátor
Marosi Ernő, az ELTE professzora a történelmi Magyarország néhány jelentős ferences „ihletettségű” emlékét vette sorba. Szóba kerültek a kassai dóm és ferences templom faragott portáldíszei, a gerényi rotunda, az almakeréki és a póniki erődtemplom falképei, Bántornya és Gelence „freskós templomai”.
A Porciunkula kápolnából indult a kisebb testvérek rendje, amelyet Szent Ferenc a bűnbocsánat helyévé is tett. Varga Kapisztrán OFM novícius magiszter a porciunkulai búcsú eredetéről, történetéről az assisi Angyalos Boldogasszony- kápolna – 1393-ban Ilario da Viterbo által festett – táblaképeinek elemzése kapcsán szólt. A templomocska titulusára utaló Angyali üdvözlet festményt Szent Ferenc életéből vett, és a helyhez kapcsolódó jelenetek keretezik. A megtérő bűnös útja ez, a „helyes út”, amely Ferenc megkísértésétől a templomba (az egyházba): az Üdvözítő édesanyjához és Krisztushoz vezet.
Keszthelyen, a gótikus Magyarok Nagyasszonya- (egykori ferences) templomban, 1974-ben fedezték fel és kezdték feltárni a XIV. század végéről származó, ferences misztika szellemében fogant – újszövetségi jeleneteket, evangélistákat, szenteket és magyar királyokat ábrázoló – falképeket. Szakács Béla Zsolt művészettörténész ezúttal a keleti oldalon látható, Mária életét feldolgozó ciklusból Mária születését elemezte. Bemutatta a téma párhuzamos ábrázolásmódjait és az azokhoz kapcsolódó ikonográfiai jellegzetességeket. Ezek ismeretében e keszthelyi freskó cseh elemekkel kevert észak-itáliai hatást tükröz.
Fáy András restaurátor előadásában egy igazi kultúrtörténeti szenzációról számolt be. A budai ferences rendház egyik félreeső helyiségében 2000-ben több elhanyagolt állapotban lévő műtárgyat találtak, köztük egy nagy értékű, XVI. századi – hasonló korú, pompás, faragott díszkeretbe foglalt – festményt. A Mária a Gyermekkel (Szent Kristóffal és Assisi Szent Ferenccel) című mestermű titokzatos alkotója az olvashatóvá tett szignó szerint a nemzetközi szakirodalomban nem szereplő „ismeretlen”, illetve elfelejtett – feltehetően velencei – piktor: Rizardus Locatel(li). (E felfedezés arra is figyelmeztet, hogy még bőven lehetnek „rejtett" kincsek az ország különböző templomaiban és plébániáin.)
A Napba öltözött Asszony magyarországi kultuszának kialakulásáról, a Jelenések könyvére támaszkodó, Rómában kibontakozó ikonográfia elterjedéséről, és a hazai obszerváns kolostorokban való megjelenéséről Kálmán Peregrin OFM, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár vezetője tartott előadást. A Rómától „átvett”, az egyház egységét alátámasztani hivatott Mária-tisztelet fontos szerepet játszott az eretnekségek elleni küzdelemben. A bogumilokkal szemben Mária istenanyaságát hangsúlyozták a Napba öltözött Asszony-ábrázolással, amely nem más, mint Mária belső szépségének kiáradása és ragyogása.
A XX. század elején a gyöngyösi ferences kolostorból került a Magyar Nemzeti Galériába az olasz származású Vidi Ferenc (?) 1770 körül festett Immaculata oltárfestménye, amelyet Opra Zsuzsa művészettörténész mutatott be, mint az úgynevezett disputa képek egyik jellemző példáját. A „mennyei per” szereplői hittudósok (Aquinói Szent Tamás, Szent Bonaventura, illetve Boldog Duns Scotus és IV. Sixtus pápa), tárgya pedig a szeplőtelen fogantatás tana. IV. Sixtus volt az, aki megerősítette a ferencesek álláspontját, miszerint az Atya a kezdet kezdetén kiválasztotta és jegyesévé tette Máriát, vagyis Szent Anna és Joachim gyermeke már fogantatása előtt mentesült az ősbűntől. Az érzelemhangsúlyos ferences vallásosságtól áthatott gyöngyösi oltárkép középpontjában – a Szentháromság oltalma alatt – a megdicsőült Mária áll, a liliommal és csillagkoronával.
Kovács Imre „nyomozásának" tárgya Szoldatics Ferenc befejezetlen, ma lappangó, pusztán fekete-fehér fényképről ismert Madonna-festménye volt. Ezen az egyik (térdelő) mellékalak a kor legismertebb magyar zeneszerzője, a reverendás Liszt Ferenc, aki 1858-ban lépett be a ferencesek világi rendjébe. Az „azonosítás” eredményéből úgy tűnik, hogy a nazarénus iskola egyik hazai követőjének elveszett alkotása 1865-70 között keletkezhetett.
A szimpózium keretében az említetteken kívül a magyarországi klarissza kolostorok kézműves (apáca) munkáiról, a rózsafüzér imádság ferences vonatkozásairól, valamint újkori Mária-jelenésekről hallhattak előadásokat a jelenlévők.
