Ekkor kapta a Maria Restituta szerzetesi nevet, egy IV. századi vértanú után. Az I. világháború alatt nővérként dolgozott a mödlingi kórházban, ahol vezető sebészeti ápolónő lett. A háború után is ott folytatta munkáját.
Amikor a németek elfoglalták Ausztriát, Maria Restituta nővér nyíltan felszólalt a náci ideológia ellen. A kórház újonnan épült szárnyának minden helyiségbe feszületet akasztott ki. A nácizmus, mint pszeudovallás nem tűrt meg más hitet, és a keresztény közösségeket igyekezték felszámolni, hiszen azok az ellenállás helyszínei lehettek. A közintézményekben pedig nem tűrték meg a vallásos jelképeket. Maria Restituta nővért is utasították, hogy vegye le a feszületeket a kórház faláról. Ő ezt megtagadta. A nácik ezután a kórház vezetőit keresték fel, hogy bocsássák el a nővért. Ám ők sem engedelmeskedtek, és kijelentették, nem tudják nélkülözni Maria Restitutát.
Végül egy a németeket támogató orvos feljelentése nyomán tartóztatták le, aki azt állította a nővér írt egy gúnyolódó verset Hitlerről. 1942 hamvazószerdáján hurcolták el a kórházból. Az ellenséggel való szövetkezés és hazaárulás vádjával a guillotine általi halálra ítélték. Felajánlották neki, hogy szabadon távozhat, ha kilép a rendből, ám ő ezt visszautasította. Kegyelmi kérelme eljutott egészen Martin Bormann birodalmi miniszterig, aki úgy határozott, Maria Restituta kivégzése „hatásos elrettentés” lesz azok számára, kik az ellenállást fontolgatják.
A nővér a börtönben is igyekezte teljesíteni hivatását, és ápolta rabtársait. Negyvennyolc éves volt, amikor 1943. március 30-án végrehajtották az ítéletet.
II. János Pál pápa avatta őt boldoggá 1998-ban.
