Fotó: Kovács Ágnes
A szatmári esperesi kerületben 1994-ben Mátészalka fogadta a Magyarországra érkező fatimai vándorszobrot. Erre, illetve a fatimai jelenésekre emlékezve májustól októberig minden hónap 13-án imaestet tartanak a városban. Az est népi imádságokkal kezdődik, majd parakliszt (görögkatolikus könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához – a szerk.), utána pedig rózsafüzért imádkoznak a hívek, végül szentmise következik. Az áhítatot gyertyafényes, énekes körmenet és áldás zárja.
Az imádságos alkalmakon nemcsak mátészalkaiak vesznek részt, hanem a környező településekről, sőt a határon túlról is rendszeresen érkeznek zarándokok. A vándorszobor fogadása után egy Fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a ráczkerti templomban, majd az akkori plébános, néhai Miklós Dezső megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket.
Olyan jó Szűz Máriához fordulni, a pártfogását kérni, megérezni, hogy segít, és gondol ránk – kezdte prédikációját Palánki Ferenc debrecen–nyíregyházi püspök, megemlékezve azokról az édesanyákról is, akik hitünk szerint már a mennyországban vannak.
A főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy a Szűzanya volt Jézus legelső tanítványa. A tanítványok megtanulhatták Máriától, mit jelent Jézust követni, vállalni a keresztet, igent mondani mindarra, amit az élet szeretetből hoz, és reménnyel telve hordozni életünk keresztjét másokért. Ezután a főpásztor utalt Varga László kaposvári megyés püspökké szentelésére és a beiktatásán mondott beszédére: az új püspök azt szeretné, ha minél több emberen keresztül megnyilvánulhatna a földön Isten irgalmas szeretete. Jelmondata egyetlen szó: „Irgalom”.
Ez isteni tulajdonság, és bár látszólag gyengeség, valójában a szeretet hatalma – mutatott rá Palánki Ferenc.
