Hiszen a rossz példa ragadós: amíg – akár csak közvetett módon is – az önzésre, a természet kizsákmányolására épülő szabályok jelentik számunkra a társadalmi normát, addig ne csodálkozzunk, ha gyerekeink is az önzés szellemében cselekszenek majd. Nemcsak annak a mértéktelen és ellenőrizetlen ásványkincsrabló gazdálkodásnak a következményeitől kell tartanunk, amely Földünk háromnegyedén, az úgynevezett fejlődő világban zajlik, hanem a fejlett világ végletekig hajszolt luxusfogyasztásával összefüggő környezeti és lelki degradáció visszafordíthatatlan hatásaitól is. Idén augusztus 22-e volt az a virtuális határnap, amelytől kezdve az emberiség túlfogyasztja a Föld természeti erőforrásait. Ettől a naptól fogva nem csupán a természeti tőke hosszú távon is rendelkezésre álló hozamait használjuk, hanem már magából a tőkéből is lekanyarítunk egy jó nagy darabot. Másként megfogalmazva: az év utolsó négy hónapját már unokáink hitelezik nekünk, abból, ami őket illetné meg.
Szerencsére nemcsak a rossz, de a követendő példa is ragadós lehet. A példamutatás, persze, annál nehezebb, minél inkább komolyan vesszük, ugyanakkor annál hatásosabb is. Hadd idézzek itt egy történetet Gyulai Iván frissen megjelent, A fenntartható fejlődés című munkájából, tanulságul a példamutatás fontosságára:
„Egy anya elvitte Mahátma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött:
– Kérlek, Mahátma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot.
Gandhi egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot, és azt mondta, így is fog tenni.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett, és azt mondta: – Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt. Gandhi azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot.”
Advent harmadik vasárnapja van. Örvendezzünk! Vegyük számba azt a sok jót, amit a mai napon, amit az elmúlt két hétben, amit az eddigi életünkben kaptunk. Gondoljuk át azt is, mi az, amit mi adtunk másoknak. És ne felejtsük: „Boldogok a szelídek, mert ők bírják majd a Földet”!
