A Bild Telegraf 25-én ismét a magyar forradalomról szóló különszámmal jelentkezett. A bulvárjellegű lap szalagcíme a következő volt: „Szemtanúink jelentése: vérbe fojtották a felkelést! Mozgósították az orosz hadsereget.”
– S íme a folytatás: „Budapesti rádió, hajnali 6 óra: leverték a forradalmat / A hős felkelők még mindig harcolnak / Szovjet csapatok terrorja a lángokban álló Budapesten / Ezer darabra tört a Sztálin-szobor / Az osztrák határon betörésekre lehet számítani / Burgenlandban látni a tüzeket, és hallani a harcok zaját. Mikor e sorok nyomdába kerülnek, a nyugati világban egy szabadságban megélt új nap veszi kezdetét, Magyarországon pedig munkások, diákok, parasztok és polgárok halnak meg a szabadságért. Senki sem tudja még megbecsülni a halottak és a sebesültek számát, ahogyan azokét sem, akiknek most statáriális bíróság elé kell állniuk, és börtönbe kerülnek. Egy szomorú bizonyossággal azonban már most szembe kell néznünk: szovjet és magyar csapatok vérbe fojtották egy szolgasorba döntött nép felkiáltását.” (A lap akkori értesülései szerint ugyanis a forradalom csupán egy napig tartott.) Íme, egy érdekes idézet Julius Raabtól, a kiváló kereszténydemokrata politikustól és akkori osztrák kancellártól, aki éppen Bonnban tárgyalt: „Az osztrák államszerződés aláírása (1955) kétségtelenül hatott a magyarországi fejleményekre. A magyarokat arra késztette, hogy síkra szálljanak szabadságukért.”
A ma is megjelenő Die Presse október 25-én másfél oldalon adott pontos és részletes tájékoztatást az eseményekről. Októberi forradalom című vezércikkében jól látta a szovjet rendszer elleni felkelések nemzetközi összefüggését: 1953-ban Kelet-Berlin, 1956 júniusában Poznań, majd Varsó és Budapest következett. A cikk kiemeli, hogy a küzdelemben a lengyelek és magyarok járnak az élen, akik Nyugat-Európához tartozónak vallják magukat, és akiknek történelme tele van szabadságharcokkal. Vajon milyen tanulságokat vonnak le az eseményekből a Kremlben, illetve Nyugaton? A beszámoló végén pedig így fogalmaz a cikk szerzője: „A bécsiek szíve a bátor budapestiekért dobog, akiknek többet ér népük szabadsága, mint a saját életük. Senki sem bocsátkozhat jóslatokba az események további alakulását illetően, de a bécsiek azon a véleményen vannak: a budapesti forradalom súlyos csapást mért a bolsevizmusra.”
Szintén 25-én a Neues Österreich vezércikke is azt írta, hogy akár győz a magyar forradalom, akár nem, a világ mostantól másképpen fog kinézni, mint eddig. A lapok természetesen nem azonos időben jelentek meg, ezért volt, amelyik 25-én már a forradalom leveréséről számolt be, míg más újságok, például a Neuer Kurier arról cikkezett, hogy „a forradalom folytatódik”. A Magyarországról hazautazó osztrákok otthon arról tájékoztatták a sajtót, hogy „heves harcok folynak Debrecenben, Szolnokon és Szegeden is”.
Október 26-án, a Bild Telegrafban jelent meg az első budapesti fénykép, amelyen egy harckocsi volt látható, rajta forradalmárok a nemzeti zászlóval. Ekkor fogalmazódtak meg az első utalások azzal kapcsolatban is, hogy várhatóan nagyobb számú menekült érkezik majd Ausztriába. Nem hivatalos értesülések szerint több szovjet vezető, Mikojan, Malenkov és Szuszlov is Budapesten járt. Gerő Ernőt, a kommunista párt első titkárát a forradalom nyomására leváltották, utóda Kádár János lett. Több lap naponta kétszer is megjelent. A Weltpresse esti kiadása szerint Pécs és Dél-Magyarország a „felkelők kezében van”, és Miskolcon átvette az irányítást a munkástanács. A Neues Österreich 26-án arról írt, hogy szovjet katonák és négy magyar alakulat is átállt a felkelők oldalára. A kormány azzal igyekszik rábírni a forradalmárokat a fegyverletételre, hogy tárgyalni készül a szovjet csapatok kivonásáról.
A Bild Telegraf október 27-én első oldalán kérdőjellel, tévesen azt írta: „Mindszenty kiszabadult, Puskás elesett?” A főcím azonban igen sokatmondó volt: „A Szovjetunió háborút visel Magyarország ellen. Az ENSZ-nek be kell avatkoznia! Ami péntek (26-a), a magyar szabadságharc negyedik napja óta történik, az már nem felkelés, és nem is forradalom: az a Vörös Hadsereg nyílt hadjárata a magyar nép ellen!”
A Weltpresse 27-i esti kiadása a nyugati határszélről közölte az akkor már országszerte terjedő szóbeszédet, mely szerint Nagy Imre miniszterelnök nem szabad elhatározásából cselekszik, hanem azt mondja és teszi, amire az oroszok kényszerítik. Itt jelent meg először a magyaróvári sortűz híre is: a lap nyolcvan áldozatról számol be. A bécsiek közül igen sokan adtak vért a Vöröskeresztnek a magyar sebesültek megsegítésére. A nyugati határállomáson újságírók úgy értesültek, hogy Győrben forradalmi kormány alakult. A Neuer Kurier 27-én fölteszi a sokakat foglalkoztató kérdést: „Miért nem segítenek nekik? Tudjuk, hogy az USA vagy más nyugati demokráciák hivatalos beavatkozása a harmadik világháború veszélyével járna. Mégis úgy véljük, a szép szavaknál több támogatást lehetne nyújtani. Hol vannak a jelentős, anyagiak vonatkozásában is jól ellátott szervezetek, amelyek adományokkal segíthetnének? A Nyugat számára ez nem csupán egy esélyt jelentene, hanem kötelessége volna.” Franz König bécsi érsek Ausztria semlegességére és a szomszédos országgal fennálló történelmi kapcsolatra hivatkozva imára és adakozásra szólította fel a katolikusokat, s ugyanezt tette a katolikus ifjúsági szövetség is.
Az október 28-i fordulat a forradalom győzelmét jelentette. A Neuer Kurier aznap a magyarországi helyzettel kapcsolatban a különböző forradalmi rádióadók hírein kívül közölte XII. Piusz pápa Luctuosissimi eventus kezdetű enciklikáját is, továbbá azt a hírt, hogy a nyugati nagyhatalmak kezdeményezésére összeül az ENSZ Biztonsági Tanácsa.
Huszonkilencedikén már a tűzszünetről, a szovjet csapatok Budapestről való kivonulásának megkezdéséről és az osztrák segítségnyújtásról szóltak a hírek. A lapok lehozták az osztrák írók szolidaritási nyilatkozatát, valamint közzétették azt a tizenkét bécsi címet is, ahol a Magyarország megsegítésére szánt adományokat fogadják. A Weltpresse am Abend hihetetlennek nevezi ugyan, de közli, hogy megkezdődtek a szovjet csapatok Magyarország teljes területéről való kivonásának előkészületei. Az osztrák hadsereg Burgenlandban arra készül, hogy lefegyverezze a szovjet kivonulás miatt menekülő ávósokat. Ausztriában folyik az adományok gyűjtése és a véradás. Több mint harminc ország repülőgépei szállítják Bécsbe a magyaroknak szánt adományaikat.
Október 30-án napvilágot lát a Bild Telegraf baljós híre, mely közli, hogy moszkvai nyilatkozatok szerint a szovjet hadsereg mégsem vonul ki Magyarországról, és az országban „továbbra is lőnek”. Ez Budapestre vonatkozóan akkor nem volt igaz. Ám a lapban szerepelt egy másik nagybetűs hír is: „Izrael háborút indított.” Ez már a szuezi konfliktus előzménye. A Neuer Kurier aznap négy munkatársának magyarországi tapasztalatait is összefoglalja kommentárjában, s beszámol arról, hogy a magyarok mindenfelé azt kérdezik: „Miért nem segít a Nyugat? Ezt a kérdést most már még nehezebb megválaszolni, mivel a Szuezi-csatornánál újabb háború kezd kibontakozni, amely szintén súlyos problémát jelent a Nyugat számára. Nem tudjuk tehát, tesz-e valamit a Nyugat Magyarország megsegítésére. Csak azt tudjuk, hogy mit kellene tennie. Természetesen nem akarunk harmadik világháborút, de azt igenis akarjuk, hogy segítsenek Magyarországnak. Budapesten ugyanis értünk is harcolnak, mert az ő ellenségük minket is fenyeget. Vajon létezik-e a nyugati világban olyan ország, amely képes volna ilyen következetes, fanatikus és hősies módon harcolni a szabadságért? Nemigen hisszük.” Az „értünk is harcolnak” gondolata a Die Presse vezércikkének is főmotívuma. És a bécsiek tömegesen adakoznak…
Az október 31-i Die Presse vezető híre aznap a szuezi válsággal foglalkozik, de főcíme így hangzik: Győzött a magyar forradalom. A szovjetek megadják a szabadságot a csatlósállamoknak? Előkészületek a szabad választásokra.
A Weltpresse két, főcíme így nézett ki aznap: Orosz kivonulás a keleti tömbből. Invázió a szuezi övezetben.
A Neuer Kurier november 3-án már vészjósló hírt közölt arról, hogy a magyar–osztrák határt szovjet páncélosok hermetikusan lezárták. Egész Magyarországon nagy feszültség uralkodik, mert az a hír járja, hogy újabb szovjet csapatok érkeznek az ország területére. A Bild Telegraf november 3-i számának első oldalán ezzel a címmel jelentetett meg cikket: Az ENSZ alszik. Az írás beszámol arról, hogy miközben újabb szovjet csapatok özönlenek Magyarországra, és Nagy Imre kormánya immár háromszor kérte a Nyugat segítségét, a Biztonsági Tanács eredménytelen vitáján kívül az ENSZ semmi egyebet nem tesz.
A lap egy hosszabb írásban a magyar forradalom „röntgenképét” igyekezett megrajzolni, hiszen lehetett sejteni, hogy másnap új, tragikus fejezet kezdődik Magyarország és a XX. század véráztatta történetében.
(Folytatjuk.)
