A résztvevőket – a pápa személyi titkárának kérésére – úgy választották ki, hogy a lehető legteljesebben képviseljék a római magyar közösséget. Huszonöt magyar vehetett részt a szentmisén. Valamennyi intézményt, az olaszországi és a szentszéki nagykövetséget, a konzulátust, a Római Magyar Akadémiát, a Pápai Magyar Intézetet, a római Német–Magyar Kollégiumot, a magyar nővérek Villa Mater Redemptoris zarándokházát és a Szent István Alapítványt, valamint az Olaszországban élő magyar családokat is képviselhették néhányan. Akadt köztük pap, szerzetesnővér, bizánci rítusú papnövendék, házaspár, özvegy és egyedül- álló, fiatal és idős. Képviseltették magukat az olasz–magyar vegyes házasságban élők, és az Olaszországban letelepedett ’56-os menekültek, illetve azok is, aki jelenleg Rómában dolgoznak.
A szentatya homíliájában az evangéliumban elhangzott krisztusi tanítást idézte: ha morzsányi hitünk van, csodákra vagyunk képesek. A reményben való élet megment bennünket attól, hogy lustákká váljunk és elkényelmesedjünk, de emellett az alázatot is kérnünk kell, hogy a kereszténységünket mások szolgálatában tudjuk megélni.
A szentmisét követően Ferenc pápa a sekrestyéből visszatért a kápolnába, és a hívek között ülve hosszan imádkozott. Ezután a kápolna előtti teremben mindenkit bemutatott neki Németh László főlelkész. Amikor a szentatya e sorok írójáról megtudta, hogy a magyar katolikus sajtót képviseli, az egyházban dolgozó munkatársakra és lapunk olvasóira is áldását adta.
