Kegyetlen idő járta, az avignoni fogságé, s Orbánt a fogság egyházfői közül a legszentebbnek nevezi a krónikás. Bencés szerzetes volt, francia földön született, Grizac várában. A szerzetben elöljárói felfigyeltek tehetségére, több neves egyetemre is elküldték: Montpellier, Toulouse, Párizs és Avignon őrzi tanulóéveinek emlékét. Ez utóbbi aztán fogságának helye lett. Petrarca és mások kérték: térjen vissza Rómába, ahol a „legtündöklőbb a pápák csillagzata”. Bencés szerzetesként kivívta VI. Kelemen elismerését Auxerre Saint Germain kolostorának apátjaként. Ettől kezdve diplomataszolgálatot teljesített, az avignoni pápák szívesen kérték fel ilyen küldetésre. Milánóban, a Viscontiak „törzshelyén” érte az első siker. A város ura és a pápa közti ellentétet sikerült feloldania.
Nápoly királynőjével való tárgyalása után érte a hír: VI. Ince meghalt, és őt választotta a bíborosi kollégium Szent Péter utódjául. A személyes ellentétek miatt kétharmados többségről szó sem lehetett. Jöjjön hát egy kívülálló! Így lett a szerzetes Guillaume de Grimoardból, a kiváló jogászból, tárgyalóképes teológusból V. Orbán. Nem vonzotta a külsőség: naponta szerzetesruháját öltötte magára. Szerény volt és alázatos. Amikor névválasztásának miértjéről kérdezték, ennyit mondott: „Előttem minden Orbán nevű pápát szentté avattak.”
Egyházfői ténykedésének legnagyobb eseményeként azt könyvelik el, hogy Avignonból Rómába helyezte székhelyét. Hosszú lenne az okokat, az európai hatalmi konfliktusokat taglalni, de kétségtelen, hogy Orbán a magyar ügyeket is szemmel tartotta. Nagy Lajos kérésére megerősítette a pálos rend kiváltságait. A király török elleni hadjáratát is támogatta volna, de a zsoldosok nem voltak hajlandók „keleti tájakra” menni. Viszont valósággá vált a király álma, hogy Pécsett egyetem létesüljön: Magyarországon az első. Az alapítás Nagy Lajos érdeme, a jóváhagyás V. Orbáné. A dátum: 1367. szeptember 1. Máig kiderítetlen, hogy a teológiai fakultás miért nem kapott zöld utat. Talán azért, mert akkoriban a párizsi egyetem akut studenshiányát emlegették. Ne legyen hát Pécs konkurencia!
A pécsi egyetem a XV. század elején megszűnt, de most is időszerű a pápa megerősítő bullája. Lehet ebből tanulni, ha keresztény szellemiségű felsőoktatásról van szó. „…gondosan megfontolván forró óhajtással elrendeljük, hogy maga az ország bölcsességek ajándékaival gazdagodjon, a tudományok bőségétől termékeny legyen, hogy a megfontolt döntésektől híres erényekkel felruházott és különböző korok tanaiból kiművelt főket teremjen”, továbbá, hogy az egyetem „a tudományok kiapadhatatlan forrása legyen. (…) Akarjuk továbbá, hogy azokról a doktorokról s magiszterekről, akik ezen az egyetemen tanítanak, Magyarország mindenkori királya megfelelő járadékkal gondoskodjék…”
A mai oktatásért felelősöknek aligha kell többet idézni további megfontolásra.
