Magam is énekeltem, és teljesen egyetértek Barsi Balázs ferencessel, aki ezt írja az újra megjelent, Kapossy Gyula-féle virágvasárnapi (és nagypénteki) passió ajánlásában: „Ezek a szókapcsolatok, ez a patinás, ünnepélyes birtokos szerkezet feledhetetlen. Aki ezt nosztalgiázásnak érzi, sem az embert nem ismeri, sem a nyelv gazdagságát.” A szerkesztő, Kovács Márton érdeme, hogy ez az örökségünk azok kezébe juthat, akik értékelik a „szerves fejlődést” az egyházi zenében, de tudják: a liturgikus nyelv változása nem jelentheti, hogy mindent félre kell tenni, ami „régi”. Ez bizony törés lenne, ahogy Barsi Balázs megjegyzi. A szóban lévő kiadvány a virágvasárnapi és nagypénteki passiót tartalmazza. A többszólamú turbák mellett az egyszólamúak is helyet kapnak – a könnyebb éneklés végett.
(Virágvasárnapi és nagypénteki passió. Kapható az Új Ember könyvesboltjaiban.)
