Fotó: Lambert Attila
A Pápai Magyar Intézet (PMI) és a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítványa által megrendezett könyvbemutatón jelen volt Alberto Bottari de Castello, hazánk apostoli nunciusa és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita is.
Ternyák Csaba egri érsek – aki hallgatója és rektora is volt az intézetnek – előadásában a PMI papképzésben betöltött szerepéről beszélt. Elmondta, a tridenti zsinatot követően megnövekedett az igény arra, hogy megfelelően képzett, a tudományokban jártas és a pápához hű papok álljanak az Egyház szolgálatában. A PMI is e célnak felelt meg és felel meg ma is. Az intézet elsősorban a papok továbbképzésében játszik szerepet. Elősegíti, hogy az ide járó növendékek Rómát otthonuknak érezzék, különös tekintettel a pápához fűződő személyes kapcsolatra. Az itt tanuló növendékekben erősödik a romanitas és a catholicitas, de betekintést kaphatnak a Római Kúria működésébe is. Ez azért fontos, mert a legtöbb itt tanuló diák később fontos pozícióba kerül. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az itt töltött évek alatt megfelelő szinten elsajátíthatják az olasz nyelvet. Ternyák Csaba érsek végül Lászay János, a XVI. században élt gyóntató kanonok sírfeliratát idézte: „Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, ne csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája.”
Zombori István történész a szervezők nevében köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, az intézetnek egyház- és kultúrtörténeti jelentősége van. Elődje a magyar állam által fenntartott római Collegium Germanicum-Hungaricum 1927-ben létrehozott papi osztálya volt. Ezt a részleget 1940. június 16-án XII. Piusz pápa emelte a Pápai Magyar Intézet rangjára. Az intézmény a Via Giulia 1. szám alatti Falconieri-palota második emeletén kapott helyet.
Kránitz Mihály, a PPKE Hittudományi Karának dékánja a PMI egykori növendékeként is szólt a megjelentekhez. Kiemelte, a könyvet olvasva az a benyomásunk támadhat, hogy az intézet történetében minden évnek súlya van. Bőséges a kötet képanyaga, e „beszélő képek üzenete pedig érthetően cseng az olvasó fülében”. A könyv közelebb visz bennünket a magyar Egyház római jelenlétének megértéséhez. Több szinten is tárgyalja a témát: bemutatja a pápákkal való kapcsolatot, felsorolja a növendékeket, de az épület históriáját is megismerhetjük. „A PMI jelentősége abban áll, hogy biztosította a nagy pápai egyetemeken tanuló hallgatóknak a megfelelő hátteret” – mutatott rá előadásában Kránitz Mihály.
Erdődy Gábor történész, egyetemi tanár, volt szentszéki nagykövet elmondta, az intézet egy kedvező időszakban indult, ám később, főleg 1948-tól, a kommunista diktatúra egyre inkább igyekezett ellehetetleníteni a Katolikus Egyház működését, ez pedig a PMI-re is hatással volt. 1964-ben a Szentszék és a magyar kormány között létrejött részleges megállapodás eredményeként ismét tanulhattak magyarországi papok az intézetben. A PMI helyzetének normalizálására közvetlenül a rendszerváltás után került sor.
Tóth Tamás, a PMI rektora, a könyv szerzője elmondta, egy könyv bemutatója egyúttal a keresztelője is, ráadásul most „ikrek születtek”, hiszen Il Pontificio Istituto Ecclesiastico Ungherese, Roma címmel a kiadvány olasz nyelven is megjelent.
Tóth Tamás köszönetet mondott Balog Zoltán miniszternek az Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagi támogatásáért, a rektor elődöknek, valamint Molnár Antalnak és Kálmán Peregrinnek a szakmai segítségért, a METEM munkatársainak és a Szent István Társulatnak pedig a könyv létrehozásában és terjesztésében végzett munkájukért.
