Mint mondta, Békés Gellért hosszú évtizedeken át távol élt hazájától. Noviciátusa után elöljárói Rómába, a Szent Anzelm Kollégiumba küldték tanulni, majd hét esztendő múlva doktori diplomával tért vissza Pannonhalmára, ahol tanítani kezdett. A világháborúban zsidókat és menekülteket segített a Nemzetközi Vöröskereszt lelkészeként. 1947-ben elöljárója ismét Rómába küldte, de ezúttal már oktatóként érkezett a Szent Anzelm Egyetemre.
Neve generációk számára összefonódott a Szentírással, hiszen az ő közreműködésével született meg a Békés–Dalos Újszövetségi Szentírás, mely 1999-ig tizenhat kiadást ért meg. Békés Gellért Rómában is sokaknak segített, a Magyarországról politikai okokból elmenekülteknek éppúgy, mint a más országokból érkező rászorulóknak.
Erre emlékezett a napokban lemondott, Enrico Letta által vezetett olasz kormány integrációs minisztere, a kongói származású Cécile Kashetu Kyenge is, aki a magyar mise végén számolt be a Gellért atyával való találkozásáról. Mint elmondta, ösztöndíjjal érkezett Rómába, ahol azonnal kiderült, hogy a pénze semmire sem elég, vízuma pedig hamarosan lejár. Egy kongói püspök ajánlólevelével annak egy olaszországi pap barátjához akart fordulni, de tévedésből Békés Gellértnek nyújtotta át az írást. Ezt követően a magyar bencés szerzetes támogatta, kapcsolatai révén segítette őt, így végezhette el Modenában az orvosi egyetemet.
Békés Gellértet, a bibliafordítót, a teológust, a lelkészt mindenki szerette, hiszen az egyszerű emberrel éppen úgy szót tudott érteni, mint a tudós értelmiségivel. Így vélekednek mindazok, akinek megadatott, hogy akár ötvenöt éves római tartózkodása alatt, akár 1994-es hazaköltözése után személyesen ismerhette Békés Gellértet.
