Népegészségügyi jelentősége miatt a hit és az egészség kapcsolatát vizsgáló kutatások között is nagy számban találunk a vérnyomás és a vallásosság összefüggését elemző felméréseket. Az egyik legjobban dokumentált amerikai kutatás eredménye érdekes módon többféleképpen is értelmezhető. A 3963 betegen végzett vizsgálat adatai összefoglalhatók azzal, hogy a rendszeres vallásgyakorlók és imádkozók alsó (diasztolés) vérnyomásértéke három-négy higanymilliméterrel alacsonyabb, mint a vallással nem törődőké. Ha csak ezt nézzük, akkor a különbség látszólag elhanyagolható. Ugyanezekből az eredményekből azonban megállapítható az is, hogy akik hetente legalább egyszer részt vesznek szentmisén, és legalább egyszer imádkoznak naponta, azok körében a kilencven higanymilliméter feletti (tehát kórosnak mondott) diasztolés érték előfordulásának valószínűsége negyven százalékkal alacsonyabb, mint a nem vallásos embereknél. Ez pedig már jelentős különbség, amely megint csak azt támasztja alá, hogy nem az ember ellen való a napi rendszeres imádság és az Istennek szentelt heti egy pihenőnap megtartásának parancsa a Szentírásban.
Talán még izgalmasabbak azok a vizsgálatok, amelyekben szerzetesek és papok (tehát Istennek szentelt életű emberek), valamint laikusok vérnyomásértékeit hasonlították össze. Az egyik legnagyobb számú (5207) alany bevonásával készült felmérés során azt állapították meg, hogy a lelkészek körében a világiakhoz képest negyven százalékkal alacsonyabb volt a magasvérnyomás-betegségből és szívelégtelenségből származó halálozás előfordulásának aránya. Egy másik kutatás monasztikus közösségben élő apácák és világi nők vérnyomásértékeit követte nyomon húsz éven keresztül. A két csoportot úgy alakították ki, hogy a kezdeti értékek azonosak legyenek. A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy az átlagos vérnyomás csupán a laikusok körében emelkedett (az úgynevezett regressziós egyenes meredeksége náluk 2,17 volt, míg az apácák esetében csak 0,89).
Azt a kutatók is elismerik, hogy nagyon összetett, nehezen vizsgálható kérdésről van szó. Akadnak olyan közösségek is, melyeknek tagjai a bűnösséget hangsúlyozó és folyamatos lelkifurdalást gerjesztő tanítás következtében az átlagosnál magasabb arányban mutatnak magas vérnyomást. Más közösségek korlátozzák tagjaik számára az alkohol, a kávé és a tea fogyasztását, szigorúan tiltják a dohányzást – a hitgyakorlás mellett pedig áttételesen ezek a tényezők is befolyásolják a vérnyomás alakulását.
Bármilyen összetett is azonban ez a kérdés, mindenképpen egyetérthetünk azzal a húsz tanulmány összesített eredményeinek elemzéséből származó megállapítással, mely szerint a vallásosság – részint az egészségesebb életmódnak, részint a hatékonyabb küzdési módszereknek köszönhetően – csökkenti a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát.
a szerző orvos-diakónus
