Egyikük, Józsa Attila tudományos munkájára liturgiatörténeti témaválasztása miatt érdemes rácsodálkoznunk. Józsa Attila felvidéki magyar pap, Pozsony után Budapesten tanult. Tanulmányait teológiai licenciával – az egyetemi diploma és a doktorátus közötti egyházi fokozattal – fejezte be. Kápláni évei után plébános lett, és hat esztendeje tanít Pozsonyban liturgikát. A buzgó lelkipásztori munka és a tanítás mellett tovább dolgozott, kutatott, olvasott, könyvtárakba járt, saját költségén könyveket és mikrofilmmásolatokat szerzett be külföldről. Mindennek eredménye az a négyszáz oldalas értekezés, amelynek címe: Mária tisztulásának ünnepe a középkori Esztergom liturgiájában – A gyertyaszentelés és a processzió szertartása. A műben széles körű forrásfeldolgozás alapján a magyarországi középkori liturgiának ezen ünnepen használt szövegeit elemzi a szerző, figyelemre méltó tudományos eredményekkel. A liturgiatörténet műveléséről így ír az utószóban: „Az egyház azt óhajtja, hogy a liturgia jelenlegi formái mintegy a korábbi formákból szervesen nőjenek ki. A liturgiatörténet feltárása bepillantást enged az egyház középkori életébe, hasznos ismeretekkel szolgál a helyi egyházak közötti missziós, spirituális kapcsolatokról, egyházmegyei központokhoz kötődve betekintést ad a részegyházak életébe, azok egyházi intézményeinek életébe is. A liturgia kultúrát teremtett, imádságos, énekes kultúrát, szent tereket és intézményeket, kihatott a művészetekre, és életeket formált, szenteket nevelt.” Ennek megismerése egyaránt gazdagítja a kutatót és az olvasót, és segít megérteni a múlt mellett a jelent is, valamint kulcsot ad a jövő tervezéséhez, a liturgiának az egyház szándékai és az ember üdve szerinti alakításához, hogy ne a divatnak, silány ízlésnek és kevés gondolkodásnak, hiányos tudásnak legyen kiszolgáltatva a jövő liturgiája és templomjáró kereszténye.
