A szentségimádás – tartalmilag nézve – elég sokszínű lehet, jelen írásunkban azonban inkább külső formáiról essék szó, amelynek meg kell adni a megfelelő ünnepélyességet. Ezzel foglalkozik a Præorator soron következő fejezete. Az első részben az Eucharisztia tiszteletére vonatkozó általános előírások olvashatók. Ilyenek: egy időben nem lehet szentmise és szentségimádás. Időtartamától függően lehet cibóriumot vagy szentségmutatót használni. Ennek megfelelően az egyik egyszerűbb, a másik ünnepélyesebb liturgikus forma. A második rész a római szertartásrendet ismerteti. Lényege: az Oltáriszentség kitétele alkalmával körmenetben elhozza a pap vagy a diakónus őrzési helyéről, és az oltárra helyezi, miközben a hívek énekelnek. A tömjénezés után kezdődik a szentségimádás, amelynek ideje hosszabb-rövidebb lehet – a helyi szokás szerint. Ha a szentmisét követi a szentségimádás, akkor a misében konszekrált ostyát kell használni. A monstranciába való behelyezés után már az oltáron marad, és a hívek elbocsátása nélkül kezdődik a szentségimádás. A pap vagy a diakónus liturgikus öltözete a reverenda fölé felvett karing vagy alba és fehér stóla. A szentségimádás végén viszont vegyenek fel fehér palástot. Elimádkozhatják befejezésként az engesztelő imádságot a káromkodásokért és istentelen beszédekért. A szentségbetétel rendje szerint a befejezés Aquinói Szent Tamás himnusza két versének eléneklésével kezdődik. A második versszak éneklése alatt tömjénezés, és a könyörgés elimádkozása után következik a szentségi áldás. Az Oltáriszentség visszahelyezése után szentségi énekkel fejeződik be a szentségimádás. A pap, a ministránsok – megfelelő tiszteletadás után – elhagyják a templomot, és ugyanígy tesznek a hívek is. A szentségkitétel másik formája az úgynevezett Pázmány-rítus. Nagy tekintélyű bíborosunk határozta meg ezt a rendet. A különbség annyi, hogy a szentségkitételkor is van szentségi áldás a Tantum ergo eléneklése után, majd elkezdődik a szentségimádás. A végén csak a Genitori, Genitoque kezdetű versszakot éneklik, amelyet szintén szentségi áldás követ. Tömjénezés mindkét alkalommal történik. E két éneket helyes latinul énekelni, ezzel is kifejezve az egyházhoz való tartozást (magyar szöveggel is énekelhető, az imakönyvekben megtalálható). A szentségi áldás egyszerű formája cibóriummal (kehellyel) történik, ekkor a tömjénezés elmarad. Ha világi lelkipásztori kisegítő helyezi ki és teszi vissza a tabernákulumba az Oltáriszentséget, szentségi áldást nem adhat. A szentségimádások rendszeressége templomonként más és más. Ne feledjük azonban, hogy hitünkről teszünk tanúságot részvételünkkel és áhítatunkkal.
