A rendszerváltozás óta állandó a küzdelem azért, hogy a magyar bor visszakerüljön a lengyel üzletekbe, a lengyel emberek asztalára. Tokaj-Hegyalja a kora újkortól kezdve a Lengyelországgal folytatott borkereskedelemnek köszönhette gazdagságát. Lippóczy Norbert büszke volt azokra a birtokában lévő számlákra, melyek tanúsága szerint podolini dédapja, Lippóczy József vármegyei bíró 1768 óta szállított bort a lengyel–litván államba. A vállalkozás nyeresége révén újabb és újabb szőlőbirtokot vásárolt Tállyán, ahol egy idő után a család is végleg letelepedett.
A trianoni béke pontot tett az észak felé irányuló magyar borkivitelre. Az 1920-as évek végén a debreceni mezőgazdasági akadémiát végzett Lippóczy Norbertre várt a feladat, hogy újjászervezze a család dél-lengyelországi borpiacát. Az állandó ottani jelenlétet igényelő munka miatt az 1930-as évek közepén Bem szülővárosában, Tarnówban telepedett le, s megnősült: mint a későbbi tizennégy évi távollét is igazolta, a Felső-Sziléziából származó Kornelia asszonyban hű társra talált.
A II. világháború kitörésének hírére a család kelet felé menekült, hogy a lengyel–magyar határon átkelve eljusson Tállyára. A Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékának jegyében a Vörös Hadsereg benyomult Kelet-Lengyelországba. E drámai esemény Lippóczyék reményének is véget vetett: szovjet csapatok szállták meg a Magyarországra vezető utakat. A hitleristák által létrehozott Főkormányzóságba, amelynek határai közé került Tarnów, a család nem tudott legálisan visszatérni. 1940 januárjában többedmagukkal a befagyott Bugon keresztül kísérelték meg az átkelést. Letartóztatták őket. Lippóczy Norbertet tiltott határátlépési kísérletért öt év börtönre ítélték, feleségét és kisfiát szabadon engedték. Hosszú éveket töltött az Urálon túl, Pecsora és Vorkuta térségében. 1946-ban tudta meg, hogy a világot hat éven át dúló háború pusztította. Tizenhárom és fél év után látta viszont szeretteit, s folytathatta lengyelországi életét.
Miután Tarnów lakossága 1956 őszén néhány nap alatt két vagon élelmet és ruhaneműt, százhuszonöt liter vért és több százezer złotyt gyűjtött össze a harcoló Budapestnek, Lippóczy Norbert – „viszonzásul” – a város Egyházkerületi Múzeumának ajándékozta népi üvegfestmény- és kályhacsempe-gyűjteményét. 1956 decemberében megalapította a Tarnówi Bem József Magyarbarát Társaságot, amely a városi nitrogénművek bőkezű anyagi támogatása révén az elkövetkező évtizedekben a magyar–lengyel történelmi és kulturális kapcsolatok több ezer tárgyi emlékét, dokumentumát vásárolta meg, gyűjtötte össze. Egy 1848-as honvédeket ábrázoló festmény révén – amelyről kiderült, hogy csak részlet – Lippóczy Norbert „fedezte fel” az erdélyi (nagyszebeni) csatakörképet, s kezdeményezte darabjainak felkutatását, regisztrálását és lehetőség szerinti megvásárlását.
Szenvedélyes gyűjtő volt. Kilencvenkét éves korában súlyos műtéten esett át. Három nappal később, amikor meglátogattam, éppen leveleket írt „ex librises” cseretársainak. Szibériai számkivetettsége alatt beszerzett borászati szakkönyveit a későbbi gyarapítással együtt a budapesti Mezőgazdasági Múzeumnak ajándékozta, akárcsak több száz szőlőmotívumos ex librisét. Harmincezer darabból álló ex libris-gyűjteményét a Tarnówi Kerületi Múzeumra hagyta.
Mi sem természetesebb, hogy szülőhelye, a gyönyörű fekvésű és házaival, utcáival családias hangulatú Tállya felkerül a magyar– lengyel kapcsolatok térképére. 2012. június 2-án a Tarnówi Bem József Magyarbarát Társaság küldöttsége, valamint a Tarnówi Kerületi Múzeum delegációja kétnyelvű emléktáblával jelölte meg Lippóczy Norbert tállyai szülőházát. A tállyaiak, élükön Osika József polgármesterrel méltó ünnepséggel tették emlékezetessé a bronztábla avatását.
