Fotó: Lambert Attila
A kétnyelvű szertartáson jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Stanisław Karczewski, a lengyel szenátus elnöke és Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár.
A bazilika már jóval a szentmise előtt zsúfolásig megtelt lengyel és magyar zarándokokkal, hazánkban élő lengyelekkel és hazájuk különböző tájegységeinek népviseletébe öltözött fiatalokkal, akik imádságukkal, énekükkel köszöntötték a Szűzanyát. Amikor az asszisztencia és a koncelebráló papok után Erdő Péter bíboros, Wiesław Lechowicz püspök, a lengyel püspöki konferenciának a lengyel emigráció lelkipásztori felügyeletéért felelős küldötte, valamint Snell György esztergom-budapesti segédpüspök az oltárhoz vonultak, a főpásztor köszöntötte az egyházi és a világi méltóságokat, a megjelent lengyel és magyar zarándokokat és a fiatalokat.
Azt a Szűzanyát ünnepeljük most – mondta a bíboros –, aki a lengyeleknek és a magyaroknak is királynéja, ezért a két nép joggal érezheti testvérének egymást. Hozzátette: a koronázás elismerése annak, hogy Máriát mindkét nép királynőjének tekinti, aki nem csupán példaképünk, hanem lelki vezetőnk is. Éppen ezért mindkét nemzet rábízhatja gondjait, kérheti közbenjárását.
A lengyel nyelven elhangzó szentleckét követően magyarul és lengyelül olvasták fel az evangéliumot. Homíliájában Erdő Péter felidézte, hogy a lengyel királyok gyakran imádkoztak a częstochowai Szűz Mária képe előtt. Ezt tette Sobieski János is 1683-ban, amikor a törököktől ostromlott Bécs segítségére sietett. Márpedig azt a híres, szeptember 12-i győzelmet a katolikusok egyértelműen Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Drámai idők voltak azok! A kortárs Csete István jezsuita 1691-ben leírta, hogy Bécs ostroma idején egyes magyarok gúnyosan azt mondogatták: „Most segítse meg Bécset Mária, most vegyék hasznát a celli búcsúknak!” Eközben pedig Lipót császár és apostoli király éppen a Szűzanya segítségéért könyörgött. Amikor az egyesült európai keresztény hadak végül legyőzték a törököt, III. János, Lengyelország királya és a városba bevonuló felszabadító csapatok elsőként a loretói Szent Szűz templomába mentek, hogy hálát adjanak a győzelemért, amelyet egyértelműen Szűz Mária segítségének tudtak be. E győzelem örök emlékezetéül XI. Ince pápa az egész Egyházban előírta Szűz Mária nevének zsolozsmáját ezen a napon. Nagyot művelt tehát Mária karja erejével, szétszórta a szívük szándékában gőgösöket.
Nem sokkal ezután a párkányi csata és Esztergom felszabadítása következett. Három évvel később Buda, majd az egész ország is felszabadult a százötven éves török uralom alól, s visszatérhetett a kereszténység, és újjászületett a magyar kultúra is. Mindezt a nagy változások nemzedéke egyértelműen a Boldogságos Szűz közbenjárásának tulajdonította – emlékeztetett a főpásztor. Częstochowa a mi újjászületésünk és szabadulásunk kezdetét is jelentette. Akadtak ugyan olyanok, akik úgy gondolták, hogy a pogány hódítóval szövetkezve torolhatják meg sérelmeiket, de látványosan kudarcot vallottak. Nyilvánvalóvá vált, hogy Szűz Mária tisztelete képes testvéri közösségben összekapcsolni a szomszéd népeket. Anyai segítségével ma is túljuthatunk minden történelmi nehézségen. Lényeges azonban, hogy valós képünk legyen múltunkról, népünk önazonosságáról és jelenlegi értékeiről. Fontos tudatában lennünk annak is, hogy a magyar kultúra nem valami homályos, pogány múlt maradványa, hanem éppen a keresztény hittel való szoros kapcsolatában fejlődött azzá, amit ma ezen a néven ismerünk. Ma is a keresztény hitből meríthetünk erőt és ideálokat megújuló életünkhöz. Ez a hit nem az elzárkózás vallása, hanem a mások felé is megnyíló szereteté, amely képes arra, hogy egyetlen közösséggé forrassza a különböző eredetű katolikusokat. Ebben a hitben és szeretetben alakult ki a török idők után az a kulturális és emberi közösség, amit ma magyarságnak nevezünk – hangsúlyozta Erdő Péter.
Szentbeszédét követően a bíboros megkoronázta az oltár mellett álló, virágokkal díszített kegyképmásolatot, majd imádkozott előtte, miközben a jelenlévők a Fekete Madonnához szóló hagyományos lengyel egyházi énekkel köszöntötték a Szűzanyát.
A záróáldást megelőzően Wiesław Lechowicz püspök köszönetet mondott a közös ünneplésért, amely a két nép barátságát mutatja. Külön köszönetét fejezte ki Erdő Péter bíborosnak azért, hogy Magyarországon a lengyel kisebbség tagjai anyanyelvükön gyakorolhatják a hitüket, ápolhatják vallási kultúrájukat. A szentmisét követően a zarándokok közelről is megtekinthették a megkoronázott Mária-képet, és imádkozhattak a Fekete Madonna közbenjárását kérve.
A lengyel és a magyar lobogóval díszített bazilika előtti téren ezután Kövér László és Stanisław Karczewski megnyitotta a lengyel–magyar ifjúsági találkozót. A tér ezt követően a keresztény ifjúságé lett. Lengyel és magyar énekek hangzottak el, a két nép táncosai bemutatták az őseiktől örökbe kapott tánchagyományt, de Csiszér László és barátai dalait is meghallgathatták a fiatalok és az arra járó turisták, akik csodálkozva kérdezték, hogy miféle közös ünnepet ülnek itt a magyarok és a lengyelek.
A Fekete Madonna-kegykép 1382-ben került Lengyelországba, és 1717-ben XI. Kelemen pápa koronázta meg. A kegykép másolatát a częstochowai pálosok 2011-ben ajándékozták a Szent István-bazilikának.
