– Miként érintette a közösséget az, hogy az alapítóval kapcsolatban szexuális és anyagi visszaélésekről szóltak a hírek, amelyek aztán be is igazolódtak?
– Nem könnyű beszélni a történtekről. Nemcsak a dolgok természete miatt, hanem azért sem, mert akik benne voltak a Krisztus Légiója és a Regnum Christi történetében, azok számára nehéz megérteni, hogyan történhetett ilyesmi. Az alapítónk erős személyiség volt, aki szavaival és írásaival sok mindenre tanított minket. Amit a háttérben tett, az nem volt ismert előttünk. Nem tudtunk róla. Évtizedekig élt titkos életet. Maciel atya kiváló volt a motiválásban. Sokakat segített hozzá, hogy papok legyenek, hogy kövessék Jézust, evangéliumi életet éljenek, és szeressék az egyházat. Ezért is történhetett, hogy amikor az 1990-es évek végén felröppentek a róla szóló hírek, nem hittük el azokat, hiszen mi évtizedek óta más embernek ismertük őt. Csak akkor döbbentünk rá, hogy igaz lehet minden, amikor a Vatikán 2006-ban felkérte az atyát, hogy vonuljon vissza, és éljen imával és vezekléssel teli életet. Nagyon csalódottak voltunk, de tudtuk, hogy folytatnunk kell a munkánkat, és még inkább Krisztusért és az egyházért kell munkálkodnunk.
– Hol tart a megújulás?
– Egyelőre kevés, ami mondható, hiszen még csupán néhány hónapja tart ez a folyamat. Annyi biztos, hogy nyitottabbnak kell lennünk és alázatosabbnak. Fontos az is, hogy sokkal jobban megértsük magunkat. Rengeteg elképzelésünk van, de a legfontosabb, hogy továbbra is lelkesnek kell lennünk a missziónkban. Benedek pápa különlegesnek nevezte a közösségünket, és egyik legfőbb értékünknek találta, hogy sokan vannak közöttünk a fiatalok, akik lendületesek a küldetésükben. Tehát azt gondolom, az első és legfontosabb feladatunk, hogy a korábbiakat folytatva továbbra is lélekkel szolgáljunk a missziónkban. Arra kell ügyelnünk, hogy egységesek maradjunk, együtt dolgozzunk. Azt hiszem, ez valódi kihívás számunkra. Alapjainkban kell megújulnunk, s élnünk azt, ami az alapszabályunkban szerepel. Az a dolgunk, hogy szentek legyünk a mindennapi életünkben.
– Mit gondol, valóban lehetséges, hogy az emberek ismét megbízzanak a mozgalomban?
– Természetesen. Ha jobban megnézzük, az alapítónk valójában soha nem volt alázatos. Ám a közösség, ahol csak jelen van, mindenütt érdemes arra, hogy az emberek megbízzanak benne, az ottani papok és a megszentelt életű tagok miatt. Számos iskolánk és missziónk van világszerte. Úgy vélem, hogy azok, akik ismernek bennünket, bíznak bennünk, és egyáltalán nem az alapítónk miatt, akit valószínűleg nem is ismertek, hanem a tagok miatt, akikkel találkoznak.
– Olvastam, hogy az, ami történt, akár még lehetőség is lehet, megerősítheti a közösséget.
– Ahogy már többször is előfordult ilyen a történelem során. A válság után mindig jönnek a lehetőségek. Megújulásban vagyunk, az Atya és a Szentlélek is segít minket. Bízunk Istenben. Amikor megválasztottak, azért fogadtam el ezt a feladatot, mert megbíztam Istenben, és tudtam, hogy segíteni fog nekem. S persze bízom a közösségben is. Ha nem így volna, valószínűleg nem én lennék most az általános rendfőnök. Nem vagyok egyedül, ez a munka egyedül nem is menne.
– Ön szerint melyek a közösség legfőbb feladatai Magyarországon?
– Úgy gondolom, a feladatok mindenütt hasonlók. Foglalkozunk a fiatalokkal, evangelizálni szeretnénk őket, és a családokat is az igehirdetés által. Mert ki a keresztény? Az, akinek személyes tapasztalata van Isten szeretetéről. Lelkigyakorlatokkal, apostolkodással ehhez szeretnénk hozzásegíteni az embereket. Ez az, amiért itt vagyunk, ez az, amit teszünk.
Eduardo Robles Gil atya korábban Spanyolországban, Brazíliában, Chilében és Mexikóban szolgált. Brazíliában segített megteremteni a Krisztus Légiója Kongregáció és a Regnum Christi mozgalom jelenlétét. 2011-ben részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amelyet Velasio de Paolis bíboros hozott létre, hogy felülvizsgálják a rend helyzetét, és kapcsolatba lépjenek azokkal, akik az alapítótól sérelmet szenvedtek el. „Egyszerre vetünk véget valaminek, és kezdünk valami újat – írta Eduardo atya. – S bár valóban új kezdetünk lehet, szükséges, hogy a múlt történéseit a helyükre tegyük. Nem törölhetjük el a múltat. Meg kell tanulnunk a leckét, meggyászolnunk az esetet, bíznunk Isten kegyelmében, és mint Szent Pál, futni egyenesen a cél felé.”
Hamis próféta a rendalapító
A Krisztus Légiója Kongregáció 1941-ben jött létre Mexikóban. Két évvel később az első légiósok megérkeztek Spanyolországba, majd 1950-ben Olaszországba. Mostanra a kongregáció világi szervezetével, a Regnum Christi Apostoli Mozgalommal négy kontinensen, több mint harminc országban van jelen – így például 2008 óta Magyarországon is –, és mintegy kétszáz iskolát tart fenn világszerte. Az alapító, a mexikói Marcial Maciel atya évtizedeken át az egyház hőse volt, személyes hatásának köszönhetően rengeteg fiatal választotta a papi pályát. Befolyásos barátokra tett szert, akik adományokkal támogatták munkáját. Ugyanakkor a szinte szentként tisztelt rendalapító életét végigkísérték a furcsa ügyek és a gyanúsítások. Papnövendékek tettek panaszt ellene, azt állítva, hogy molesztálta őket, s azzal is megvádolták, hogy több nővel volt viszonya, akik gyerekeket is szültek neki. 2010 májusában mondta ki a Vatikán nyíltan, hogy Maciel atya kettős életet élt. Velasio de Paolis bíboros személyében pápai megbízottat neveztek ki a Krisztus Légiója Kongregáció élére, hogy felülvizsgálja a rend helyzetét. A bíboros úgynevezett kapcsolatápoló bizottságot is létrehozott. Maciel atya magatartásának nyilvánvalóvá válása után pedig maga Álvaro Corcuera korábbi általános főnök látogatta meg a sértetteket, hogy a közösség nevében bocsánatot kérjen tőlük, és a rend vezetése többször is sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. „Számomra Marcial Maciel titokzatos alak marad – mondta XVI. Benedek pápa. – Egyrészt itt az élet, amely – miként most már tudjuk – az erkölcsösség határain kívül esik, egy kalandor, elhibázott, zavart élet. Másrészt látjuk azt a dinamizmust és erőt, amellyel felépítette a légiósok közösségét.” A pápa megtiltotta az atyának, hogy egyházi szertartásokat mutasson be, és megparancsolta, hogy imával és bűnbánattal töltse ki életét. A rendalapító 2008 januárjában halt meg.
