Fotó: Lambert Attila
Tizenöt falu a Nyugat-Dunántúl kis csücskében, egy „mini” egyházmegye – ez a Pannonhalmi Területi Apátság. Ordináriusa Várszegi Asztrik főapát, papjai bencés szerzetesek, mellettük két állandó diakónus szolgál. A tizenöt település a monostorral olyan egységet alkot, amely méreténél fogva a személyes kapcsolatok hálójaként jött létre és működik. Várszegi Asztrik huszonhat éve tartó elöljárói tevékenysége során mindig arra törekedett, hogy megismerje a településeket Vénektől Bakonybélig. Az apátság különböző programokkal szólítja meg a lakosságot, így erősítve a lelki összetartozást. Ezt a célt szolgálta a május 20-án megrendezett családnap is, amelynek minden évben más és más település ad otthont. Idén Győrasszonyfa volt a vendéglátó.
A szervezésen meglátszott, hogy a résztvevők jó kapcsolatot ápolnak egymással. Az előadásokat hallgató szülők a kultúrházban gyűltek össze, a gyerekprogramoknak az iskola adott otthont, a frissítőket pedig az óvoda épületében kínálták. A szervezők között ott volt a falu állandó diakónusa, a huszonegy éve felszentelt Nagy Lajos, számos bencés szerzetes, aki a plébániájáról érkező családokat kísérte, a Brazíliából előző nap hazatért Várszegi Asztrik, valamint több település polgármestere, köztük a vendéglátó, Valiczkó Mihály, aki egyúttal a plébániai képviselő-testület elnöke is.
A monostoraik körül mindig is lelkipásztori szolgálatot ellátó bencésektől a rendek tevékenységének korlátozása címén 1951-ben csatolták el a plébániákat, amelyeket 1990 után kaptak vissza. A rend számára azóta is kihívást jelent, hogyan erősítheti meg ezt a közösséget, s miként valósulhat meg a gazdasági mellett a spirituális egység is – fogalmazott Hortobágyi Arnold OSB, Ravazd, Veszprémvarsány és Lázi plébánosa.
„Szerzetesi küldetésünk, hogy a környezetünkben – és nem csak a szűk közösségünkben – só, kovász és fény legyünk. A magyar Egyház ránk bízta ezeket a településeket, küldetésünk az itt élőkhöz is szól. Van spirituális és közösségi tapasztalatunk, és sok a mondanivalónk: az evangélium üzenetének átadásán túl az életvezetésben is a ránk bízottak mellé kell állnunk.”
A családnap jó alkalom erre. Tavaly, a Szent Márton-évet ünnepelve Pál Feri atya előadásaira hívták meg a családokat a főmonostorba. Idén Papp Miklós morálteológus, görögkatolikus parókus és Hutvágner Kamilla pszichológus-családterapeuta vezetésével keresték, hogyan tudnak segítséget nyújtani a családi élet jobbá tételében.
Papp Miklós alaptételként leszögezte: a házasságot vezetni kell, mégpedig igényesen és szakszerűen. Hogy miként, abban nyújt segítséget előadásaival a morálteológus, aki lelkipásztorként és három gyereket nevelő apaként is szól hallgatóságához. Mint mindig, most is arra buzdította a jelenlevőket, hogy váltsák életre az elhangzottakat. Ehhez konkrét ötletekkel adott útmutatást. Papp Miklós beszélt arról is, hogy milyen fontos a gondolatvilág rendszeres ápolása, ami a visszatérő rossz gondolatok „kigyomlálását” és jó gondolatokkal való helyettesítését jelenti. Ez utóbbiakhoz kiváló forrás lehet a Szentírás és a teológiai irodalom. Arra buzdította a családi nap résztvevőit, hogy évente legalább három könyvet olvassanak el a hitélet és az életvezetés témájában. Előadásában értékes forrásnak nevezte az emlékeket, és hangsúlyozta, rendkívül fontos a tervezés, amelynek során mindig figyelembe kell venni a házasság egyes szakaszaira jellemző feladatokat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jó példák irányt mutatnak és megerősítést adnak, illetve hangsúlyozta, hogy az imádságos gondolkodás nélkülözhetetlen: a Lélek megadja, amit tudnotok kell – fogalmazott.
A Szentháromság-ikon alapján kifejtette, miért fontos a családi kommunikáció. Tartani kell a csevegés szintjét, ahonnan könnyebb elindulni a mélyebb beszélgetést igénylő témák felé. Előadásában arra biztatta a nőket, hogy beszéltessék a családtagjaikat. Szólt a szexuális kommunikáció jelentőségéről és a társadalommal fenntartott párbeszéd, illetve a csend szükségességéről is.
A mindennapok unalmát és monotonitását ellensúlyozandó az élmények, a házasság szakaszaiban jelen lévő különböző örömforrások és a házaspár körüli közösség jelentőségét emelte ki. Végül Arisztotelész javaival – egészség, család, közösség, hatalom, tudás, jólét, siker – szemben a jézusi boldogság fogalmát határozta meg. Ha az arisztotelészi javak jelentenék a boldogságot, akkor Krisztus nem lehetett volna boldog a kereszten. „Az Atyától akart helyemen szeretek” – ez a krisztusi boldogság alapja, amely minden helyzetben kitart – jelentette ki a teológus.
Papp Miklós külön előadást szentelt a konfliktuskezelésnek. A vita mint a nézetek ütköztetése a fejlődés lehetőségét kínálja. A jó vitázást – amely egyébként tanulható – három dimenzió – a testi, a lelki és a teológiai – mentén mutatta be a morálteológus. „Ha jól vitatkozunk, egyre több vitánk lesz” – hívta fel a várható következményekre hallgatósága figyelmét.
Hutvágner Kamilla pszichológus, családterapeuta a családi élet alakulásának különböző szakaszaival és feladataival, valamint a Gary Chapman-féle szeretetnyelvek bemutatásával foglalkozott előadásában. Célja az volt, hogy útmutatást adjon arra vonatkozóan, miként tudunk jól szeretni. Előadásának címe – A családi tűzhely melege – egy eszményi képet idézett a hallgatóság elé: az otthon védett melegében békésen játszadozó gyerekek, dudorászva vacsorát készítő édesanya és a munkából boldogan hazatérő apa képét. Vajon hányszor éljük meg ezt a helyzetet a hétköznapokban? – tette fel a kérdést. Az eszménnyel szembeállította a valóságot, amely inkább veszekedő gyerekekről, odakozmált vacsoráról, lestrapált anyáról és holtfáradt apáról szól. Ez a helyzet is ígérhet boldogságot, ha megfelelő a hozzáállásunk – vélte a pszichológus. Ugyanakkor óva intett attól, hogy azt reméljük, csupán a megfelelő hozzáállás elegendő ahhoz, hogy elkerüljük az élet nehézségeit, válságait. „Ha mindig boldogságra vágyunk, nyomorultak leszünk” – mutatott rá arra, hogy az élet a nehéz és a boldog időszakok természetes váltakozásával telik. „A lényeg, hogy ezt elfogadjuk, és a nehézségek idején tudjuk, hogy mindig van remény, s mindezt együtt vészeljük át, megerősítve összetartozásunkat” – mondta a pszichológus Papp Miklóssal összhangban.
A családnap témája sokakat érdekelt, mintegy száz felnőtt és ötven gyerek, illetve fiatal volt kíváncsi a programokra. Köztük a hétgyermekes Hunyadiék, akik három középiskolás lánnyal érkeztek Győrasszonyfára. Sokadszor vettek részt családnapon, a lányok is örömmel jöttek, és nagy érdeklődéssel hallgatták az előadókat. „Ha a gyerek már kiskorától kezdve azt látja, hogy jó dolgok történnek egy-egy ilyen rendezvényen, akkor később, kamaszként is szívesen eljön. Szerencsés, ha a fiatalok kortárscsoportban tölthetik a napot. Abban kell segíteni nekik, hogy jó társaság vegye őket körül, és olyan programot kínáljunk nekik, amely gazdagítja őket. Az a jó, ha nem a szülő, hanem a kortárscsoport hívja meg őket, például a Facebookon keresztül – mondta Papp Miklós.
A szülők és a gyerekek a napot szentmisével zárták, amelyet a falu gyönyörűen felújított templomában Várszegi Asztrik mutatott be. Szentbeszédében egy friss élményét mesélte el: Salzburg felé a vonatfülkében ülő utasok egyetlen szó nélkül tették meg az utat. Belemélyedtek az okostelefonjukba, a tabletjükbe vagy a laptopjukba, fülhallgatóval zárták el magukat a külvilág hangjaitól, és hallgattak. „A gyerekeink már ebbe nőnek bele, minket pedig az a kérdés foglalkoztat, vajon mit lehet tenni ez ellen. Egyetlen recept van: a személyes és a szent. Rátalálva a forrásra Isten végtelen szeretetében, forduljunk egymáshoz személyes szeretettel, lenyűgöző figyelemmel. Isten is ezzel a szeretettel szeret minket. Gyakoroljuk ezt mi is, és megélhetjük a szeretet csodáit!”
