1904-ben született Rimaszombatban, a városi főépítész fiaként. Édesanyja, Schulek Frigyes unokahúga, Vilma iparművész volt. A jó családi háttér nagy előny lehet egy ambiciózus fiatalember számára. A Képzőművészeti Főiskolán 1922 és 1926 között Glatz Oszkár és Rudnay Gyula tanítványa volt.
1927-ben Rudnay tanársegédjeként működött. A kiállításon már egy saját útját megtalált művész alkotásait láthatjuk, amelyek már a modernizmus jegyében születtek. Pedig valószínűsíthető, hogy pályája kezdetén ő is a hagyományok útján járt. 1927-ben készült egész alakos önarcképe már egy határozott kiállású fiatalembert mutat, aki tudja, mit akar. Újságolvasó és Harmonikás című akvarelljei a hétköznapokból vett jeleneteket ábrázolnak, egyfajta konstruktivista tanulmányok az emberről. Szűkre szabott képkivágások, lényegre törő vizuális megfogalmazások ezek, stilizált, dekoratív hatású színes alkotások. Párizsban készült, Dobos című képe is szinte plakátszerűen blikkfangos, dinamikus ábrázolás. Képeit erősen geometrikus, kubista felfogásban készültek. A. Tóth érdeklődésének középpontjában az ember állt, és ez egész életén át jellemezte műveit.
Az utca forgataga és a táj egyaránt megörökítésre érdemes. A. Tóth Sándor Pápán, Párizsban és az Egyesült Államokban is fontosnak tartotta ezt. A kiállítás egyik legszebb képe az 1965-ben készült Házsor Pápán című akvarell. A kép erősen hangsúlyozza a kisváros és a házak szerkezetét, vastag fekete kontúrokkal, mégis sikerült megőrizni az utca téli hangulatát. A Párizsi háztetők és a Konstruktív formák 1930-ból, merész, szinte fotószerű képkivágásban mutatja be egy nagyváros kevésbé ismert oldalát.
A. Tóth Sándor olajfestményei akvarelljeihez hasonlóan az embert ábrázolják különböző élethelyzetekben; robusztus alakjai szinte szétfeszítik a vásznakat. A kiállítás különleges darabja a Szent Kristóf 1933-ból. A térdig vízben gázoló szent mintha éppen akkor döbbenne rá, hogy Krisztust hordozza a hátán. A gyermek pedig azt is mondhatná: „Hát igen, én vagyok.” Nagy erejű, expresszív alkotás – a modernizmus jegyében. A. Tóth vallási tárgyú képei közül figyelemre méltó az Árpád-házi Szent Erzsébet, amely minden felesleges részletezést mellőzve a középpontba helyezi a szentet, ruhája modern hatású, a rózsák és a vár képe csak jelzésértékű. A festmény kisugárzása mégis egyértelműen megragadja a nézőt. Jelentős kép még a majdnem életnagyságú, Labdarúgó című alkotás, e végletekig leegyszerűsített, hatásos mű.
A kiállítás alcíme szimbolikus-avantgárdnak jelöli A. Tóth Sándor művészi felfogását. Találó ez a megfogalmazás, hiszen témaválasztásai, modernizmusa korántsem csak a külső formára vonatkozik, hanem belső tartalmakat is kifejezésre juttat.
A kiállítás másik vonulata a bábművészetről szól. A bábjáték az 1920-as években emelkedett komolyan vett, önálló művészeti ággá hazánkban. Ennek jelentős képviselője, marionettfigurák alkotója éppen A. Tóth Sándor volt. Párizsban a magyar kolónia tagjaként ismerkedett meg 1930 körül egy avantgárd bábszínházban a bábozással. Olyan neves alkotókkal dolgozhatott együtt, mint Csáki József, Étienne Hajdu vagy André Kertész. Hamarosan a francia bábművészet élvonalába kerültek. Marionettbábjai közül kiemelkedik Fakatona című műve, ez az erősen stilizált, dekoratív munka. A vitrinben jól megfigyelhetjük a marionettfigurák bonyolult zsinórrendszerét, mozgatási struktúráját. Később, már hazatérve Magyarországra érdeklődése a népi bábjáték felé fordult. Kemény Henrikkel és más vásári bábjátékos családokkal is dolgozott együtt a Népligetben. 1948-ban megalakult a Magyar Bábjátékosok Egyesülete, amelynek elnökévé választották. Az 1950-es évek a művészetek szabad szárnyalásának sem kedveztek. Csak az 1960-as évek közepén lendült fel újra az élet A. Tóth Sándor körül. Az Egyesült Államokba hívta egy ottani galériás, és újra szabad művészi tevékenységet folytathatott. 1973-ban az Országos Szín – háztörténeti Múzeum és Intézet megvásárolta Párizsból hazahozott értékes bábgyűjteményét egy újonnan létesítendő bábmúzeum számára.
A. Tóth Sándor 1980-ban hunyt el Zalaegerszegen. Munkássága értékes vonulata a magyar avantgárd törekvéseknek. Ha nem is válik teljes mértékben népszerűvé az az irányzat, amelyet képviselt, mindenképpen figyelemreméltó és megőrzendő, bemutatásra érdemes életművet hagyott maga után.
(A kiállítás május 8-áig tekinthető meg Budapesten, a Somlói út 51. szám alatt.)
Fotó: Mészáros Ákos
