Ministránstalálkozó Egerben – Második alkalommal hívta találkozóra az egri főegyházmegye ministránsait a főpásztor, Ternyák Csaba érsek az egri bazilikába. Május 23-án, hetvenhét egyházközségből ezernégyszáznál is több fiatal gyülekezett az érsekség udvarán, hogy azután ünnepélyesen bevonuljanak az egyházmegye „szívébe” – amint ezt főpásztoruk hangsúlyozta -, a bazilikába a szentmisére. A találkozó jelmondatául az érsek a címben is olvasható mondatot választotta: „Legyetek méltók hivatásotokhoz!”
A szentmise főcelebránsa, Piero Marini érsek a Vatikánból érkezett. A szertartás után a fiatalok a kispapok kíséretében előadásokon vettek részt, majd a záróünnepség keretében kérdéseket tehettek fel a vatikáni vendégnek, aki közel húsz esztendőn át volt II. János Pál pápa közvetlen munkatársa, főceremoniálisa.
A délelőtti misére bevonuló fiatalok után érkezett a templomba az asszisztencia, utána Marini és Ternyák Csaba érsek, valamint Katona István segédpüspök. A pápa egykori „főministránsát” hatalmas tapssal fogadták az egri bazilikában a fiatalok.
Az olasz származású érsek 1942-ben született, 1965-ben szentelték pappá. A Szent Anzelm Egyetemen tanult liturgiát, majd az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációban dolgozott. 1987-ben lett főszertartásmester. Püspökké 1998-ban szentelte II. János Pál pápa. Munkásságát jelzi a bíborosavató konzisztórium, a szentté és boldoggá avatások, illetve a szentévi kapunyitások szertartásának megújítása is. A pápa külföldi lelkipásztori látogatásai során külön figyelmet fordított a helyi elemek bevonására a pápai szertartásokba. Hazánkban a két pápalátogatás alkalmával, illetve 2007 nyarán – Ternyák Csaba egri érseki beiktatásakor járt. XVI. Benedek pápa 2007-ben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokat előkészítő pápai bizottság vezetőjévé nevezte ki.
A szentmise kezdetén a főpásztor köszöntötte a fiatalokat és az őket kísérő papokat, hitoktatókat, szülőket. A Boldog Apor Vilmos püspök liturgikus ünnepén megrendezett ministránstalálkozó résztvevőit arra kérte, hogy közösen adjanak hálát a szentmisében azért az oltárszolgálatért, melyet ki-ki saját templomában betölt. A szertartás kezdetén az ezernégyszáznál is több ministráns megújította ministránsfogadalmát.
Piero Marini érsek homíliájában az oltár körüli szolgálatról, annak fontosságáról beszélt. A ministránsok – mondta Marini érsek – arra kaptak meghívást az Úrtól, hogy a liturgiában szolgáljanak. Jézus, a Jó Pásztor hívja meg a fiatalokat az oltár és az ambó melletti szolgálatra. Marini érsek figyelmeztette a fiatalokat: Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, így a ministránsoknak is ezt kell készségesen tenniük az oltár körül. Szolgálatuk, mely elsősorban ahhoz a személyhez kötődik, aki vezeti a liturgikus ünneplést, már a sekrestyében kezdődik, aztán a papi széknél folytatódik. A pap a liturgikus közösségben annak a Jézusnak a képmása, aki megmosta tanítványai lábát, az oltárnál Krisztus jelenlétét mutatja. A papra tehát szeretettel, alázattal, tisztelettel kell tekintenie mindenkinek, különösen a ministránsnak. Marini érsek így folytatta: „Szolgálatotok Isten igéjéhez is kapcsolódik, hiszen az evangéliumoskönyvet ünnepélyesen kíséritek az ambóhoz gyertyával, tömjénezővel. Ezzel is kinyilvánítjátok, hogy Krisztus igéje által is közöttünk van. Az egyház hagyománya szerint az ambó az üres sír jelképe, ahonnan a diakónus mint az úr angyala meghirdeti a jó hírt: feltámadott az Úr… II. János Pál pápa mondta a ministránsoknak: Legyetek tudatában annak, hogy milyen nagyszerű és fontos feladatotok van az oltárnál. A jövőben is örömmel és buzgósággal szolgáljatok, a mindennapi életben is kövessétek Krisztus halálát és föltámadását, melyből élet fakad a világ számára” – fejezte be homíliáját Marini érsek.
A szentmisét követően a ministránstalálkozó résztvevőit a város egyházi iskoláiban, illetve a papi szemináriumban látták vendégül, majd a templomok és oktatási intézmények épületeiben filmvetítéseken vettek részt, illetve előadást hallgattak meg Szent Pálról. A délutáni program a bazilikában folytatódott, ahol Piero Marini érsek a gyerekek kérdéseire válaszolt. Sokan láthattuk őt akár a tévén keresztül is a pápa által bemutatott szentmiséken, hiszen mindig ott állt a Szentatya mellett. Mindig komoly volt, precíz, méltóságot parancsoló. A ministránstalálkozó egri résztvevői egy másik embert ismerhettek meg: a vidámat, mosolygóst, nyitottat, aki a legfurcsább kérdésekre is humorral, őszinteséget sugározva válaszolt. A fiatalok megtudhatták, hogy Piero Marini már 1973-ban, még krakkói érsekként ismerte meg Karol Wojtylát. Szólt arról is Marini érsek, hogy a pápa mellett, az apostoli látogatások során érezte meg az egyház egyetemességét, színességét, változatosságát, s értette meg, hogy Péter utóda, a pápa az egyház egységét is szimbolizálja. Elmesélte utolsó találkozását a már súlyos beteg II. János Pál pápával, aki már nem tudott beszélni, csak kezét nyújtotta munkatársa felé, s így, kéz a kézben búcsúztak egymástól. A halálhír hallatán – mint Marini érsek mondta – úgy érezte, közeli rokona, szinte a már régebben elhunyt édesapja után második apjától kellett elbúcsúznia.
Persze a pápa mellett töltött éveken túl érdekelte a fiatalokat az érsek gyerekkora, magánélete is. Így tudták meg, hogy körülbelül nyolcéves lehetett, amikor először meghallotta Isten hívását a papságra, hogy már korábban is rendszeresen ministrált, hogy egyik legkedvesebb szentje e templom védőszentje, az első mártír, Szent István, de Rómában végzett munkája során Szent Pétert is különösen megszerette… Megtudták a találkozó résztvevői azt is, hogy fiatalkorában az érsek bélyeget gyűjtött, és szeminaristaként nagyon szeretett focizni. Elmesélte: ifjúkorában Pirandello volt a kedvenc írója, manapság viszont csak a liturgiával foglalkozó szakkönyvek olvasására jut ideje. Szabadidejében szeret Róma parkjaiban sétálni, uszodába járni.
Arra a kérdésre, hogy milyennek ismeri a magyarokat, Piero Marini érsek mosolyogva válaszolta, hogy barátságosnak, hiszen a találkozóra is barátja, Ternyák Csaba érsek hívta meg. Hozzátette: Magyarországon nagy hitet tapasztal.
Arra a kérdésre pedig, hogy máskor is eljön-e hazánkba, azt válaszolta: ha meghívják, örömmel. Majd nevetve hozzátette: akkor is, ha nem… Az egri egyházmegye ministránsai a nap végén buszokra szálltak és elindultak hazafelé. Magukkal vitték Marini érsek tanítását, a vele való személyes élmény örömét. Megérthették szolgálatuk fontosságát, néhányuk talán közelebb került a papi, szerzetesi, szerzetesnői hivatáshoz. Megérezhették a közösség erejét, az egyház egyetemességét.
