Jézus Szíve-díj az alázattal végzett szolgálatért – Légy te a jel, ki új útra talál – énekelték a nagykanizsai Jézus Szíve plébánia jótékonysági estjének szereplői a Hevesi Sándor Művelődési Központ színpadán. A felújított intézmény adott otthont az egyházközség kilencedik farsangi báljának, amelyen csaknem félezren vettek részt. A keringővel nyíló est igazi attrakciója a magvetős és antióchiás fiatalok és hosszabb idő óta fiatalok Portyázgatunk című színpadi produkciója volt.
Az előadás előtt Fliszár Károly plébános bejelentette: megalapították a Jézus Szíve-díjat, amelyet minden esztendőben ketten vehetnek át. Elsőként Némethné Horváth Emíliát, majd Etler Ottót szólította színpadra, hogy megköszönje áldozatos munkájukat, s átnyújtsa az aranyszívet. A gegekkel sűrűn „teleültetett”, zenés-táncos produkció a csodaszarvas nyomába eredő honfoglaló eleink kalandozásait vette nagyító alá – vérbő humorral és némi aktuálpolitikával. A hét vezér a csodaszarvasnak tette a szépet, aki nem adta be rögtön a derekát, pedig felhangzott a Csinibaba zenéje is, ám ő nem és nem akart senkinek a játékszere lenni. A hét vezér közül hatan kerekedtek fel a sámán szavára, hogy elfogják a Csodaszarvast, és értékes zsákmányokkal térjenek haza. Álmos a jurtában maradva álomban látta a történteket. Északon a csodaszarvas helyett rém(!)szarvasokat találtak, akik fergeteges koreográfiával fokozták a magyar-finn találkozó hangulatát. Az újabb vezérpáros a gallok jóízű lakmározásába is bekapcsolódott, s mokány magyarként nem dőltek be az édes-bájos-parfümös-liberális fiúka ajánlatának. Kicsit délebbre temperamentumos muzsika szólt, pattogó ritmusok, buja táncosok fogadták portyázgató őseinket, kiknek „zsákmányával” elégedett volt Álmos vezér, hiszen közöttük rejtőzött a csodaszarvas.
A Sacra Korona zenéjére megálmodott fináléban a látványos színpadkép közepén magasba emelkedett a magyar trikolór – figyelmeztetve hűségre, kötelességre, az „itt élned-halnod kell” tudatára. A vastaps önmagáért beszélt: az életöröm produkciója volt a Portyázgatunk, miközben mélyen szívünkbe írta magyarságunkat, s azt is, hogy a keresztényeknek jellé kell válniuk a világban. Jó volt látni, hogy él ez az egyházközség; s miközben a telet űzi, jótékonykodik is. Az est bevételét ugyanis a nagykanizsai Jézus Szíve-templom tornyának felújítására fordítják a szervezők.
