A tavalyi rendezvényen a cserkészmozgalom megalakulásának századik évfordulójára emlékeztünk. Akkor három nagyvárosban tartottak programokat: Kecskeméten, Miskolcon és Budapesten. Idén a fővárosi cserkészek látták vendégül a vidékieket; mintegy hétszázan vettek részt a cserkésznapon. Igyekeztünk bevonni a programokba a nem cserkészeket is, több, az Erzsébet téren lebonyolított játékban és foglalkozáson vettek részt olyan gyerekek és felnőttek, akik nem tartoznak a mozgalomhoz. Ilyen volt például a fal- és rekeszmászás, a kézműves foglalkozások, a népi táncház és az ability park, ahol tolószékes akadálypályán lehetett végigmeni, bekötött szemmel kirakójátékozni, mankóval focizni és ülve röplabdázni – átélve nehézségekkel küzdő embertársaink helyzetét. A látogatók, de a cserkészek számára is érdekes történelmi relikviák nyújtottak bepillantást mozgalmunk történetébe a Cserkészgyűjteményt bemutató sátorban.
Az Erzsébet téren kívül számos helyszínen vártuk játékokkal, vetélkedőkkel és egyéb programokkal a résztvevőket. A budai Várban számháborúban mérkőzhettek meg egymással a csapatok, míg a kisebbek városi „meseerdőben” találkozhattak kedvenc szereplőikkel. A vidéki és a budapesti cserkészek is örömmel csodálták meg (újra) fővárosunk legszebb pontjait bicikliről, vagy evezés közben a Dunáról. Lehetőség volt látogatást tenni a Parlamentben, a metró és a földalatti hétköznapokon elzárt részein. Az állatkert lakóit is igyekeztünk jobban megismerni egy akadályverseny keretében.
A cserkészszellemiségnek megfelelően, ahol tudtunk, segítettünk. Bekapcsolódtunk a Főkert tavaszi munkálataiba, valamint a XII. kerületben szemétszedéssel és kerítésfestéssel járultunk hozzá egy játszótér rendbetételéhez. Mindezek után a csobánkai cserkészparkba vonultunk át, ahol nyugalmasabb programok várták a résztvevőket: a reneszánsz éve jegyében Mátyás király udvarát elevenítettük meg. Királyi lakoma, reneszánsz játékok és éjszakai hadijáték várta a Csobánkára érkezőket. Vasárnap reggel közösen misén vettünk részt, majd délig, a cserkésznap zárásáig folytatódott a hadijáték. A cserkésznap számunkra is egy különleges alkalom, hiszen nem illeszkedik az éves megszokott munkába. Erről tanúskodtak Buday Barnabás, a Magyar Cserkészszövetség elnökének bevezető gondolatai is: „Hogy mire jó egy cserkésztábor vagy egy cserkésznap, nem egészen ugyanaz a kérdés. Hiszen a cserkésztábor koronaként követi az éves cserkészmunkát – erre a napra pedig csak a szervezőknek kellett készülni, nekünk maximum regisztrálni. Mégis, amiben hasonló, válasz lehet Boldi egykori kérdésére: mindkét helyen és alkalommal megélhetünk valamit abból a furcsa és nehezen megfogalmazható közösségből, ami számunkra Isten (jelen)létéről, Szentlelkének munkájáról tanúskodik, és bennünket is formál.” A mozgalmas együtt töltött hétvége után nehéz volt elválni csapattársainktól vagy az újonnan szerzett barátoktól. A sok csillogó szem, lelkes szó mind arra biztatja a cserkészvezetőket, hogy hagyományt teremtsünk a cserkésznappal. Ennek jegyében jövőre a vidéki városok, cserkészei készülnek programokkal, és látják vendégül fővárosi cserkésztestvéreiket.
