Felvidéken, a Nyitra megyei Tardoskedden született. A mélyen vallásos szülők nagy gondot fordítottak három gyermekük nevelésére: örömmel adtak közülük kettőt egyházi szolgálatra. Magasabb fokú iskoláit Érsekújvárott, a Flenger és a Szent Katalin Intézetben végezte. Nevelői hivatására Sopronban, a nővéreknél készült fel. 1944-ben kezdte meg szerzetesi életét. 1946-ban fogadalommal kötelezte el magát a szerzetesi életre. Fogadalmi jelmondata ez volt: „Nekivágok az életnek tűzzel a szememben, lánggal a lelkemben és Krisztussal a szívemben.” Örömmel vette, hogy első nevelői állomását Budapesten, a Szent Margit Gimnáziumban kapta. Ám nem sokáig működhetett ott: a fiatal nővéreket a politikai változások miatt külföldre küldték.
1948-ban hagyta el hazáját, Ausztria lett szerzetesi életének első állomása. Később Hollandiában kapott lehetőséget szolgálatra egy missziós házban. Szívvel-lélekkel segített az atyáknak, ekkor már többedmagával. 1955-ben Európában rendezettebbé vált a helyzet, ezért a nővérek visszatértek Ausztriába. Testvéri egyetértésben és készséggel álltak be a szolgálatba, ahol a szükség éppen megkívánta. Rechniz-Wels után Linz és hitoktatói feladatok következtek. 1978-tól 1990-ig a magyar vicetartományt vezette.
1990-ben a hivatásukban hősiesen kitartó magyar nővérek szolgálatával újjászervezte a magyar tartományt, amelyet azután tizenöt éven át vezetett. Utolsó éveiben fizikailag egyre gyengült, de lelkületével bizonyította: minden kegyelem! Ezt igazolta halála is: az Úr látogatása közben, Piliscsabán, a nővérek közösségében adta vissza nemes lelkét Teremtőjének.
