– 1990 előtt a negyven év nem nyomta el a város addigi gondolkodás- és életmódbeli hagyományát?
– Pécs ötven-hatvanezer lakosú polgárváros volt, s a második világháború után rendkívül nagyarányú betelepítés indult meg, előbb a szénbányászat, majd az uránbányászat miatt. A helyi kultúrára nyilván hatással volt ez, de a lényegét nem tudta megváltoztatni.
– Hol tartanak az anyagi beruházások? Mit kap ezekkel a város? S nem az történik-e, mint sok más esetben – például világkiállítások alkalmával –, hogy évtizedekre eladósodik a város?
– Beruházásaink kilencven százalékát uniós pénzből valósítjuk meg, az eladósodás réme nem fenyeget. Az uniós területfejlesztési összeget másutt, így például Miskolcon és Szegeden a tömegközlekedés fejlesztésére fordították, mi kulturális fővárost építünk belőle. Szó sincs arról, hogy a meglévő uniós kereten felül akár egyetlen eurót is kapnánk.
A kulturális objektumok fenntartása a későbbiekben piaci támogatásra szorul. Ahogyan Budapesten a Művészetek Palotája, a mi koncertközpontunk sem tudja majd eltartani magát. Ezért szükséges helyet adni konferenciáknak, vásároknak és egyéb rendezvényeknek. A pécsi koncertközpont kiemelkedő kulturális objektuma lesz Magyarországnak, nemzeti intézménynek minősül, ennek megfelelő központi támogatással.
– A látott kép alapján mintha jövőre lenne Pécs kulturális főváros. Az utcák, a terek, az építkezések többsége még nem készült el – Önnek kellett szembesülnie az előkészítés hiányosságaival, amikor ebbe a székbe került. A város szépítése normális esetben nem célja, hanem előfeltétele a fővárosi szerepnek…
– Nagyberuházásaink közül valamennyi az év folyamán készül el. A koncertterem decemberben nyílik meg. A Tudásközpont – a regionális könyvtárral és egyéb intézményeivel – szeptemberben. A Zsolnay Kulturális Negyedet az egykori Zsolnay-porcelángyár területének nyolcvan százalékán három ütemben adjuk át: júniusban, szeptember-októberben, végül 2011 első negyedévében. A köztéri beruházások nyolcvan százaléka elkészült. A most folyó munkálatok vannak leginkább szem előtt, így például április közepén adjuk át a főteret.
– Pécs kulturális főváros. Nem inkább országimázs-javító lehetőség ez, amely elsősorban nem Pécsről szól? Importált kulturális programokat hirdetnek, világsztárokat hoznak ide. Mit szeretnének valójában megmutatni? Nem a város és a régió kultúráját, szellemi erejét, sajátosságait?
– A kulturális főváros-programnak jelentős az országmarketing eleme is. Mi az idei év célja? Mutassuk meg Európának Pécs és a térség kultúráját. Soknemzetiségű lakosság él itt, a kulturális hatások túlmutatnak az országhatáron. Pécs mindig közvetítő szerepet töltött be a Dráva menti, észak-horvát, szlavón, a balkáni és a nyugat-európai hatások között. Külön heteken mutatkoznak be a kisebbségi népcsoportok: görögök, horvátok, szerbek, németek, cigányok. Emellett Magyarország kultúráját is be kell mutatnunk.
Populáris műsorokat is be kell fogadnunk, amelyek világsztárokat vonultatnak fel a legkülönfélébb műfajokban. Szeretnénk az itt élőknek minél több olyan maradandó közösségi élményt nyújtani, mint amilyet tavaly a Dóm téren a tizenhatezres tömeg előtt Plácido Domingo fellépése jelentett.
– A saját kultúra védelmében kérdezem: mintha eluralkodna a látvány- vagy populáris kultúra. Van-e mód a helyi értékek felmutatására, amelyeket sokszor még országosan sem ismernek?
– Erre törekszünk. Százmilliós civil pályázati lehetőséget hirdettünk meg olyan programokra, amelyek keretében lakóközösségek, utcák pályázhattak értékeik, kulturális arculatuk megmutatására. Igen sikeres volt ez az akció, számos értékes „apróság” kerül így felszínre. Egy másik kezdeményezés a „városfoglalás”. Olyan elhunyt és élő személyiségek bemutatása, akik példaként állíthatók a közösség elé. Fotójuk, rövid méltatásuk megjelenik a köztereken. Belső kulturális arculatunkat kellőképpen kidomborítjuk.
– Ki az a pécsi személyiség, akinek a nevéhez kiemelten kötik az évet? Tavaly Linz volt a kulturális főváros, ott Anton Bruckner zeneszerzőt állították középpontba.
– Nálunk Zsolnay Vilmost, a dinasztiaalapítót. Éppen most mutatták be a pécsi származású Pozsgai Zsolt róla készített filmjét, A föld szerelmesét. S a Zsolnay-gyárból kialakítandó kulturális negyed a budai Millennárist is felülmúlja méreteiben és komplexitásában.
– És a többi, itt élt vagy ma is élő és alkotó művész, tudós, együttes mekkora szerepet kap?
– A zene és a képzőművészet terén a pécsi művészek folyamatosan szerepelnek. A Pannon Filharmonikusok, több kórus vagy az éppen idén Kossuth-díjat kapott Lantos Ferenc festőművész. Egy hónapja a pécsi képzőművészeti kiállítást Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke nyitotta meg, aki Bertók László pécsi költő verséből idézett. Fontos az itt élő művészek és tudósok bemutatása, bár sok minden érték vár még feltárásra…
– És az irodalom?
– Irodalmi programok is szerepelnek. Eljön hozzánk a Nobel-díjas író, a török Orhan Pamuk és mások. Egy-két hónapra idelátogatnak külföldi költők és írók. Ezek a programok nem populárisak, túlságosan szűk réteget érintenek.
– Vajon a kultúrában is ennyire számít a mennyiségi szempont?
– Tudomásul kell vennünk. Nehéz egyensúlyt találnunk a magaskultúra és a populáris rendezvények között.
– Az egy év elmúltával egyszerű emlék marad a „fővárosság”, vagy a mediterrán Pécs szellemében, kulturális önazonosságban is gazdagabbá válik?
– Remélem, ez utóbbi az igaz. Sajnálom, hogy az előkészületek idején – amikor még nem én voltam a polgármester – annyi időt fecséreltek el. Akkor kellett volna megalapozni, hogy valóban azt eredményezze az idei év, amit a pályázatban megfogalmaztak: kulturális függetlenedés a budapesti vízfejtől, illetve olyan központi kulturális szerep megalapozása, amely Pécs városát helyezi első helyre a régióban – egészen Boszniáig, Szlovéniáig, nyugat felé pedig Grazig. Tartok tőle, ez a hatás nem érvényesülhet olyan szinten, ahogyan mi hosszú távon, húsz-harminc évre gondoltuk. Évekig mégis lendületet kap kulturális életünk.
– Kultúráról beszélve nem hagyhatjuk ki a vallást, a szakralitást, hiszen annak elsődleges meghatározója. Ma a korszellem azt mondja: a vallás és az ember vallásos léte csak holmi lábjegyzet, esetleg néhány múltbéli emléket jelent, amit egy-két szép tárggyal be lehet mutatni.
– A vallás, a szakralitás folyamatosan jelen van az év folyamán a városban. A történelmi egyházak és felekezetek önálló rendezvényekkel készültek: a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok és a zsidó hitközség. Kiállítások, megemlékezések, a régmúlt felidézése, de a modern egyházi zene is helyet kapnak. Ne feledjük, a rendezvények jelentős részének vallási környezet ad helyszínt. A pécsi székesegyház meghatározó ebből a szempontból, a zsinagóga pedig az egyik legjobb akusztikájú épület a városban. A tavalyi év a vallási és szakrális múlt és jelen jegyében telt el. A pécsi püspökség alapításának ezredik esztendejét felvezetőnek tekintettük az idei kulturális fővárosi évre.
