XVI. Benedeket a hit éve meghirdetésekor az a szándék vezérelte, hogy a hívők és a nem hívők ne csupán szociális, kulturális vagy politikai szempontból tekintsenek a keresztény hitre, hanem valódi mélységében: Jézus Krisztus tanítását lássák meg benne.
Hazánkban szinte valamennyi egyházmegyében hivatalosan is lezárják az új evangelizációnak szentelt évet. Ezt elsőként Erdő Péter bíboros tette meg a budapesti Szent István-bazilikában tartott szentmise alkalmával.
„Kérjük Krisztus Urunkat, újítsa meg bennünk a hit erejét és örömét. Árassza a hit fényét egyházunkra és az egész emberiségre” – könyörgött szentbeszédében a bíboros, hangsúlyozva, hogy amikor tavaly ősszel kezdetét vette a hit éve, még nem tudhattuk, milyen változatos esztendőt készít a Gondviselés egyházunk és az emberiség számára. A főpásztor kiemelte: a hit egyrészt bizalom, ráhagyatkozás a kinyilatkoztató Istenre; másrészt kegyelem, Isten ajándéka; ugyanakkor igazságok foglalata is, objektív tartalma van. Erdő Péter úgy fogalmazott: a hit éve alkalom volt az egyház számára az evangélium hirdetésére, s lehetőséget adott arra, hogy „egyre jobban törekedjünk hitünk tartalmának átadására a hitoktatásban és a fel nőtt katekézisben”.
Homíliájában a bíboros a Biblia munkáról szóló tanításáról elmélkedett, felidézve, hogy addig is, amíg a világ végére, Krisztus végső eljövetelére várunk, kötelességünk dolgozni. „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék” – Szent Pál apostol nemcsak mondta e szavakat, hanem tetteivel jó példával járt elöl. Ráadásul kétkezi munkát végzett, amelyet az akkori közvélemény nem tartott szabad emberhez méltónak. A bibliai elbeszélésben a Teremtő még a bűnbeesés előtti időkben úgy jelenik meg, mint aki hat napig dolgozik, s a hetediken megpihen. Ez is azt mutatja, hogy a munka teremtett természetünkből fakadó adottság, nem pedig az ősbűn miatti büntetés. A Szentírás nem tesz különbséget szellemi és fizikai munka között: Jézus maga is hosszú éveket töltött kétkezi munkát végezve.
Munkánk azért értékes – fejtette ki a főpásztor –, mert általa Isten teremtő és megváltó művében veszünk részt, és segítjük embertársainkat, de azért is, mert munkával tartjuk fenn saját életünket. „Munkával, felelős élettel, értelmesen töltve életünk idejét mindig készek lehetünk saját halálunkra és az idők végére, mert »boldogok azok a szolgák, akiket Uruk ébren talál, ha megjön a menyegzőről«” – hangsúlyozta Erdő Péter.
A hálaadó szentmise keretében került sor a másodéves papnövendékek beöltözésére is. Miután a bíboros megáldotta a reverendákat, a kispapok magukra öltötték őket, arra emlékezve, hogy levetik a régi embert, és magukra öltik Krisztust, az új embert.
Nyolc kispap öltözött be: az esztergomi szemináriumból Babos Áron, Knáb László, Szivák Tamás, Tóth Imre, az Esztergom–budapesti főegyházmegye, Csetneki Miklós, a Pécsi egyházmegye és Kisiván Csaba, a Kaposvári egyházmegye papnövendékei, a Központi Szemináriumból pedig Kovács Zsolt váci és Szigmond Attila pécsi egyházmegyés kispap.
MK