Krisztusra tekintve

Gryllus Dánielnek a Kalákával immár majdnem harminc éve párhuzamosan futó „bibliás lemezei” méltán vívtak ki megbecsülést a közönség körében. Az evangélikus hitét megvalló zenész eldalolt már részleteket Pál apostol leveleiből, a hegyi beszédből, az evangélikus énekkincsből vagy a zsoltárok könyvéből, s legfrissebb munkájában újra a Mester mellé kuporodik. A megszövegezéshez ezúttal is állandó partnerét, Sumonyi Zoltán költőt hívta segítségül, a muzsikához viszont új társak után nézett: Gryllus Vilmos, Sebestyén Márta, valamint Ferenczi György és a Rackajam után most Smidéliusz Gábor és Huszák Zsolt (gitár), Becze Gábor (nagybőgő), illetve Apáti Ádám (Wurlitzer-zongora, melodika) és Pintér Zsolt (mandolin) segít dallamokat találni az isteni igéhez. A közös nyomozás Gryllus Dániel pályájának talán legletisztultabb korongját szülte meg: a zene kicsiszolt, mégis szerény támasztéka az egyszerűségében is súlyos, örök érvényű gondolatokat megfogalmazó szövegnek. A csapat alázatosan kiemeli a vezérmelódiákat, a kíséretet pedig épphogy csak elhelyezi egy-egy stílusban: A magvető kötetlensége históriás éneket idéz, A farizeus és a vámos szelíd-szomorkás keringő, A számvetés és Az irgalmas szamaritánus halvány blues-ízeket hoz, a Példázat a magát felmagasz­talóról jiddis dallamokba öltözött, a Példázat a tallérokról
vidám sanzonja pedig hatásos lezárás.
Hat évvel ezelőtti, debütáló lemeze után a Korál-sziget merészet húzott, s ha a világi rockkarrierek mércéjét vennénk alapul, azt is mondhatnánk, csaknem végzeteset: a zenészek, ahelyett, hogy a kipróbált recept alapján további feldolgozás-dalokkal jelentkeztek volna, repertoárjukon újabbat csavarva elektromosra hangszerelték át a korábban már nagy sikert aratott Luther-énekeiket. Borbély Tamás személyében leigazoltak egy szólógitárost, és nem sokat teketóriáztak a címadással sem: Electric név alatt tulajdonképpen már az előző albumon megteremtett lehetőségek legszéléig vitték el a zenéjüket. Szerencsére szó sincs álszent finomkodásról: energikus és dallamos, ugyanakkor átgondolt és változatos, egyes pillanataiban már-már a fúziós zene felé kacsingató rockmuzsikát kapunk a lemez szűk negyven percében.
A kreatív munka java tehát már hat évvel ezelőtt elvégeztetett, ám ha kitartóan fülelünk, itt-ott új dallamokat, friss riffeket fedezhetünk fel, s ami a szólókat illeti, rendkívül élvezetes hallgatni, ahogy Derecskei András elektromos hegedűje mellé virtuozitásban és dallamérzékenyégben is felzárkózik Borbély Tamás gitárja.
A csapat jókedvvel kikacsint a metál (Jézus, a jó Pásztor), a punk (Jézus, Megváltónk sírba szállt) és a funk (Lelki próbáimban, Jöjj, népek Megváltója) felé is, bónuszként pedig két vadonatúj feldolgozás bűvöli el a hallgatót: a Jézus, Megváltónk sírba szállt szövegének megfelelően komorabb színeket kapott, az Égi csillag tiszta fénye pedig éteri hangzatokkal repít a magasba.
Legújabb albumuk a bizonyíték arra, hogy ha muzsikáról van szó, mind Gryllus Dániel, mind a Korál-sziget vérbeli reformátorként gondolkodik: tisztelettel nyúl a megélt, kipróbált biblikus hagyományhoz, s úgy igyekszik a jelenkor számára érvényessé tenni azt, hogy közben mindvégig mesterére és megváltójára, Krisztusra tekint.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.