Krisztusra tekintve

Gryllus Dánielnek a Kalákával immár majdnem harminc éve párhuzamosan futó „bibliás lemezei” méltán vívtak ki megbecsülést a közönség körében. Az evangélikus hitét megvalló zenész eldalolt már részleteket Pál apostol leveleiből, a hegyi beszédből, az evangélikus énekkincsből vagy a zsoltárok könyvéből, s legfrissebb munkájában újra a Mester mellé kuporodik. A megszövegezéshez ezúttal is állandó partnerét, Sumonyi Zoltán költőt hívta segítségül, a muzsikához viszont új társak után nézett: Gryllus Vilmos, Sebestyén Márta, valamint Ferenczi György és a Rackajam után most Smidéliusz Gábor és Huszák Zsolt (gitár), Becze Gábor (nagybőgő), illetve Apáti Ádám (Wurlitzer-zongora, melodika) és Pintér Zsolt (mandolin) segít dallamokat találni az isteni igéhez. A közös nyomozás Gryllus Dániel pályájának talán legletisztultabb korongját szülte meg: a zene kicsiszolt, mégis szerény támasztéka az egyszerűségében is súlyos, örök érvényű gondolatokat megfogalmazó szövegnek. A csapat alázatosan kiemeli a vezérmelódiákat, a kíséretet pedig épphogy csak elhelyezi egy-egy stílusban: A magvető kötetlensége históriás éneket idéz, A farizeus és a vámos szelíd-szomorkás keringő, A számvetés és Az irgalmas szamaritánus halvány blues-ízeket hoz, a Példázat a magát felmagasz­talóról jiddis dallamokba öltözött, a Példázat a tallérokról
vidám sanzonja pedig hatásos lezárás.
Hat évvel ezelőtti, debütáló lemeze után a Korál-sziget merészet húzott, s ha a világi rockkarrierek mércéjét vennénk alapul, azt is mondhatnánk, csaknem végzeteset: a zenészek, ahelyett, hogy a kipróbált recept alapján további feldolgozás-dalokkal jelentkeztek volna, repertoárjukon újabbat csavarva elektromosra hangszerelték át a korábban már nagy sikert aratott Luther-énekeiket. Borbély Tamás személyében leigazoltak egy szólógitárost, és nem sokat teketóriáztak a címadással sem: Electric név alatt tulajdonképpen már az előző albumon megteremtett lehetőségek legszéléig vitték el a zenéjüket. Szerencsére szó sincs álszent finomkodásról: energikus és dallamos, ugyanakkor átgondolt és változatos, egyes pillanataiban már-már a fúziós zene felé kacsingató rockmuzsikát kapunk a lemez szűk negyven percében.
A kreatív munka java tehát már hat évvel ezelőtt elvégeztetett, ám ha kitartóan fülelünk, itt-ott új dallamokat, friss riffeket fedezhetünk fel, s ami a szólókat illeti, rendkívül élvezetes hallgatni, ahogy Derecskei András elektromos hegedűje mellé virtuozitásban és dallamérzékenyégben is felzárkózik Borbély Tamás gitárja.
A csapat jókedvvel kikacsint a metál (Jézus, a jó Pásztor), a punk (Jézus, Megváltónk sírba szállt) és a funk (Lelki próbáimban, Jöjj, népek Megváltója) felé is, bónuszként pedig két vadonatúj feldolgozás bűvöli el a hallgatót: a Jézus, Megváltónk sírba szállt szövegének megfelelően komorabb színeket kapott, az Égi csillag tiszta fénye pedig éteri hangzatokkal repít a magasba.
Legújabb albumuk a bizonyíték arra, hogy ha muzsikáról van szó, mind Gryllus Dániel, mind a Korál-sziget vérbeli reformátorként gondolkodik: tisztelettel nyúl a megélt, kipróbált biblikus hagyományhoz, s úgy igyekszik a jelenkor számára érvényessé tenni azt, hogy közben mindvégig mesterére és megváltójára, Krisztusra tekint.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..