Krisztus szeretete sürget az egységre

Fotó: Lambert Attila

Az ökumenikus istentisztelet kezdetén ­Szabó István dunamelléki püspök, a Magyar­országi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke üdvözlő szavaiban emlékeztetett arra, hogy a reformáció 500. évfordulója alkalmából az imahét forgatókönyvét, szellemi-lelki tartalmát idén a Németországi Keresztény Egyházak Tanácsa állította össze.
Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) főtitkára köszöntötte az egybegyűlt híveket, majd Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke vette át a szót a német keresztények által írt forgatókönyv és szöveg alapján végzett szertartáson. Elhangzott, hogy protestánsok és katolikusok már több mint ötven éve járják azt az utat, amely „a szembenállástól a közösségig” vezet, utalva az ismert ökumenikus dokumentumra (A szembenállástól a közös­ségig). „Örömmel fedeztük fel, hogy sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. A közös úton egyre nőtt bennünk a kölcsönös megértés és a bizalom.” Szó esett továbbá arról is, hogy az összejövetel az „evangélium örömével és a megosztottság bánatával” vegyes érzések közepette hálaadással, bűnvallással és közösen vállalt tanúságtétellel folytatódik.
A továbbiakban Papp János baptista egyházelnök imája következett: „Készíts fel minket bűnvallásra az elválasztó falak miatt, amelyeket elődeinkkel együtt építettünk! Tégy minket alkalmassá közös tanúságtételre és szolgálatra ebben a világban!” A szertartás részeit orgonajáték és kóruséneklés kísérte.
A hálaadás szertartását Khaled A. László metodista szuperintendens nyitotta meg, és beszédében idézett a korább említett ökumenikus dokumentumból: „A protestánsok azt is tapasztalják, hogy az ajándék, amiért hálát adnak Istennek, nem csak az övék. Ezt az ajándékot minden kereszténnyel meg akarják osztani.”
Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita többek között a II. vatikáni zsinat Unitatis redintegratio kezdetű dokumentumára utalt, amely szerint „szükséges, hogy a katolikusok szíves-örömest elismerjék és értékeljék mindazokat az igazán keresztény javakat, amelyek a közös örökségből erednek, s különvált testvéreinknél megtalálhatók”.
Páll László, a Kálvin téri református templom lelkipásztora hálát adott „mindazért a jobbításért és megújulásért, amit a reformációnak köszönhetünk, mindazért, amivel szembesültünk általa”.
Fabiny Tamás evangélikus püspök arról beszélt, hogy „miközben a 2017-es közös emlékezés örömöt és hálát is kifejezhet, protestáns és katolikus részről egyaránt helyt kell adnia a hibák és vétkek feletti fájdalom, a személyekhez és az emlékezés tárgyát alkotó eseményekhez kötődő bűnök és a bűnbánat megélésének. Családok szakadtak szét, embereket börtönöztek be és kínoztak meg, háborúk törtek ki, és vissza­éltek a vallással, a hittel. Emberek sokasága szenvedett, és mind­ez aláásta az evangélium hitelességét, amit a mai napig tapasztalunk. Mélységesen bánjuk azokat a gonosz cselekedeteket, amelyeket a katolikusok és protestánsok egymás ellen elkövettek.”
A bűnvallási szövegeket a továbbiakban Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, a MEÖT alelnöke és Erdő Péter bíboros felváltva olvasta fel, majd a „béke jele” következett, Kalota József ortodox érseki vikárius, MEÖT-alelnök szavaira. A kézfogás után a válasz így szólt: „Krisztus békessége legyen veled!”
Az evangéliumot, a szőlőtő és a szőlővessző példázatát (Jn 15,1–5) Kocsis Fülöp érsek-metropolita olvasta fel. A szentbeszédben Erdő Péter bíboros a példázatból kiindulva hangsúlyozta: „Jézus Krisztus személye, tanítása, a vele való közösség, a kegyelmi ajándékaiban való részesedés kereszténységünk éltető eleme. Őt öltöttük magunkra a keresztségben. (…) Róla kezdtek el minket krisztusinak, vagyis kereszténynek nevezni még akkor, a kezdet kezdetén Antiochiában.”
Erdő Péter kiemelte:„ Ma is igaz az állítás, hogy minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Mert ő az a szőlőtő, akiből mindnyájan kisarjadtunk.” Napjaink problémáiról  szólva a katolikus főpásztor rámutatott: „Sokszor a puhább diszkrimináció és az agyonhallgatás veszi körül a keresztényeket, a világ számos táján azonban véres üldözés folyik. Hosszú évek óta évről évre százezres nagyságrendben gyilkolnak meg embereket csak azért, mert keresztények.” Megjelent a „vértanúság ökumenizmusa”, hiszen „sokszor csak annyit mondanak róluk: keresztények voltak. Márpedig ha egy megkeresztelt embert pusztán azért gyilkolnak meg, mert keresztény, az vértanú a szó legnemesebb értelmében.” A mai keresztény egységtörekvésekkel kapcsolatban arra buzdított a bíboros, hogy „vállaljuk türelemmel a valódi párbeszédet, ne várjunk el egymástól olyan megoldásokat, amelyek valójában csak a saját hit­elveinknek felelnek meg! Már most is lehetséges a szolidaritás és az együttműködés a nem hívők közötti missziós munkában: a tanúságtételben és az összes rászoruló, különösen pedig a keresztények cselekvő segítésében” – tette hozzá Erdő Péter, példaként említve a 2007-es város­misszión tapasztalt együtt munkálkodást.
Az evangéliummagyarázat után Gáncs Péter evangélikus püspök az imahét mottójául választott páli levél­részletről (2 Kor 5,14–20) elmélkedett. „Krisztus szeretete szorongat minket…” A furcsán hangzó igét görögből fordítva nehéz egyetlen szóval visszaadni. Jelenti azt, hogy „sürget, buzdít, kényszerít, ösztönöz, serkent” – mondta Gáncs Péter. Károli veretes fordítása Krisztus „szerelméről” szól. „Igen, ami perzsel, ami forró, amit meg kell hallani, amit ki kell mutatni, ami látszik rajtunk – szenvedélyes szeretet, amely a másikért való szenvedést is vállalja – fejtette ki az evangélikus püspök. – Irány­fényünk: Krisztus keresztje, amely botrány és bolondság, ugyanakkor Isten ereje. Trón és imazsámoly, ahol Krisztus imádkozik, és tanít minket is imádkozni, tanít megbékélni, és megbékéltetni. S a „kereszten” nincs olyan ember, akivel ne lehetne megbékélni!” Íme, Isten ereje.
Gáncs Péter emlékeztetett: „A berlini fal lebontásakor az NDK parlamenti elnöke keserűen megjegyezte: mindent megtettünk, mindenre fel voltunk készülve, de a gyertyákra és az imádságra nem.” Tudniillik a fal lebontását megelőzően indult és terjedt el az „imádság a békéért” mozgalom. Az evangélikus püspök arról is beszélt, hogy idén január elsején, a reformáció emlékévének megnyitóján a Művészetek Palotájában elhangzott: ez az emlékév nem más, mint akadálymentesítés: a falak lebontásának ideje. Ez az év „a gőg, a szeretetlenség, a hamis vádaskodás, a szétszakadt úrvacsorai közösség, a megosztottság falának bontogatásáról kell hogy szóljon, s ezt nem mi tesszük, hanem Az, aki a világraszóló nagy falat már lebontotta: a követ elhengerítette a sírbolt elől” – mondta Gáncs Péter.
Az ökumenikus istentisztelet az apostoli hitvallás közös elmondásával folytatódott Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, MEÖT-alelnök felvezetője után. A továbbiakban öt fiatal olvasta fel A szembenállástól a ­közösségig című dokumentumban rögzített öt ökumenikus felszólítást az egységről, a Lélek erejéről, a konkrét cselekvésről, az evangélium hirdetéséről és a közös tanúságtételről.
A szertartás végén Szabó István dunamelléki püspök, a Magyar­országi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke imádkozott az egységért, kegyelemért, szeretetért, a békességért, a világért, az egyházért és a szükséget szenvedőkért. Majd a miatyánk következett, s befejezésül a keresztény felekezetek vezetői, képviselői áldást adtak a jelen lévő keresztényekre, akik betöltötték a Kálvin téri református templom pad­sorait.