A Pápai Missziós Művek és a katolikus egyetem Hittudományi Karának alapvető hittani tanszéke közös konferenciát szervezett Keresztény misszió ma címmel azokról a sürgető kérdésekről, amelyekkel az egyháznak kell szembenéznie napjainkban Európában.
Az április 29-én tartott szimpóziumon előadások, kiscsoportos és kerekasztal-beszélgetések keretében vizsgálták meg a résztvevők, mit jelent ma a mindannyiunknak szóló missziós parancs. A tudományos konferencia ugyanakkor imádságos alkalom is volt, hiszen a keresztény misszióban a Szentlélek munkatársai vagyunk.
– Európa történetének egy hosszú szakaszában csak a kereszténység volt jelen a kontinensen. Ám a modern korban, amelyben a technika és a gazdasági fejlődés vette át az uralmat, azt látjuk, hogy a társadalom nagy része – és különösen a fiatalok – elzárkózik a kereszténységtől. Sokan nem értik a kereszténység lényegét, miközben a keresztény nyelvezet egyre idegenebben hangzik a hétköznapi ember számára – mutatott rá előadásában Avin Kunnekkadan, Hollandiában működő indiai verbita szerzetes, a hinduizmus professzora. – A vallási krízis elmélyülésének okait jól ismerjük: a szekularizmus, a liberalizmus az erkölcs terén, a vallási relativizmus, a globalizáció, az iparosodás, a városiasodás és a migráció, illetve a családok felbomlása. Közben pedig mindannyian tanúi voltunk és vagyunk, hogyan terjedtek el Európában a multikulturális közösségek. A hindu és muszlim betelepülők elhozták magukkal a kultúrájukat, és mivel ők komolyan veszik hitüket és hagyományaikat, mi, keresztények is újra felfedezzük identitásunkat. Fel kell tennünk azonban a kérdést: mit jelent a vallásközi párbeszéd? Nem az a cél, hogy legyőzzük vagy meggyőzzük a másik felet, hanem hogy megértést, békét és harmóniát teremtsünk, és megoldást keressünk olyan problémákra, amelyekkel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Tisztában kell lennünk saját vallásunkkal, mélyen bele kell gyökereződnünk, csak ezután válhatunk valóban nyitottá. A hit mindig egy sajátos szemléletmódot is ad – mi, keresztények úgy nézzük a világot, ahogyan Krisztus nézné. A kereszténység szerint Isten a szeretet, és az ember arra lett teremtve, hogy szeresse Istent és embertársait. Így kell tekintenünk a többi vallásra is.
Adam Andrzej Was verbita szerzetes, a lengyelországi püspöki kar vallásközi párbeszéd bizottságának tagja, az iszlám professzora arra kereste a választ, hogyan tudjuk keresztény missziós küldetésünket összeegyeztetni a párbeszéddel.
– Ahogyan II. János Pál is megfogalmazta, a keresztényektől és a muzulmánoktól is azt várja a világ, hogy kiengesztelődjenek egymással, és elköteleződjenek a béke iránt. A párbeszéden múlik a jövőnk. Ez azonban nem lehetséges, hogyha a misszión valami exkluzív kategóriát értünk. A missziót egy szélesebb fogalomként kell értelmeznünk, mint az emberi méltóság, az alapvető jogok képviselete és a szociális gondoskodás az Isten alkotta emberről. Ezeken keresztül hirdethetjük meg Isten országát – emelte ki Adam Andrzej Was.
– Szent Pál idejében hasonló körülmények között élt az európai ember, mint ma: kulturális gazdagság és viszonylagos jólét vette körül, amelyet azonban az erőfölény, a fegyverek tartottak fenn – mondta előadásában Kránitz Mihály teológiaprofesszor, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet vezetője. – Mindemellett ma egy újfajta keresztényüldözést is megtapasztalunk, de legalábbis a gyengeség, a tévedés és az illúzió világába kívánják száműzni a hitet. A feladatunk sem változott: nekünk is hirdetnünk kell az örömhírt, amint Szent Pál tette. A II. vatikáni zsinat nemcsak a vallásközi párbeszédben, hanem a missziós teológiában is változásokat hozott. Előtte a misszió szorosan összefüggött a gyarmatosítással, sokszor volt kirekesztő és erőszakos. Ma már tudjuk, a tanúságtétel eszközével kell az örömhírt közvetítenünk, tiszteletben tartva a másik hitét és kultúráját – ez a valóban evangéliumi és hiteles misszió.
