Nagy László 1934-ben született a ma Szlovákiához tartozó Perbetén, a győri szeminárium elvégzése után 1959-ben szentelték pappá, és miután több helyen szolgált káplánként, majd Kapuváron plébánosként, negyvenkét évvel ezelőtt került Tatabányára. Az egykori bányászvárosban új templomot épített Kertvárosban, óvodát, iskolát alapított, családi és ifjúsági közösségek kovácsa volt, és minden téren együtt lélegzett a város közösségével. Munkássága elismeréseként szülőhelye és a Komárom–Esztergom megyei megyeszékhely egyaránt díszpolgárává választotta, és idén rangos állami elismerésben is részesült. Zárszóként álljon itt néhány mondat végakarati búcsúzásából: „Boldog vagyok, mert naponta megmoshattam ruhámat a Bárány vérében… A temetésemen, kérem, tekintsenek el mindenféle méltatástól! Helyette imádkozzanak egy gyarló és nagyon is esendő papért. Nyugodt lélekkel várom a holnapi napot. Sokszor elénekeltem: Isten kezében életünk… Ezt hiszem és vallom. Isten áldjon mindenkit!”
Isten nyugosztalja László atyát, Laci bácsit!
