Emellett cigánypasztorációval, kórház- és iskolalelkészséggel, szemináriumi oktatással foglalkoznak, s keresik azokat a területeket, ahol úgynevezett rétegpasztorációra van szükség. „Ferences lelkiséget élő, lelkipásztorkodó papi közösség vagyunk” – határozzák meg magukat. „Közösségünkhöz – mondja Pehm Gilbert Antal testvér, a szerzetesek vezetője – számos világi hívő, családosok és egyedülállók is csatlakoznak. Az egység mellett, legalábbis jogi szempontból, mégis külön kell választani az ő szerepüket.” De a lényeg: az örökfogadalmas szerzetes papok együttműködnek a más életállapotban élőkkel az egyházmegyétől kapott lelkipásztori feladatok ellátásában.
„A lelkipásztorkodás gazdagabb formáit keressük” – folytatja Antal testvér. A lelkipásztorkodás modern útjait keresik? Antal testvér tartózkodik a „modern” kifejezés használatától, mert felfogása szerint minden közösség időről időre megújul, s ilyen értelemben – ha valóban élő, akkor – mindig modern. „Minden kornak megvannak a maga sajátos szükségletei. A mi közösségünk léte is válasz szeretne lenni a ma jelentkező szükségletekre.” Amikor a nyolcvanas évek második felében megkezdték szemináriumi tanulmányaikat, mindannyian egyházmegyei papságra készültek. Antal testvér Szombathelyen, Kővári Ferenc Dávid testvér Szegeden, egy másik testvér a pécsi egyházmegyében. A papi hivatás felé a magyar egyházban akkor már felbukkanó megújulási mozgalmak vitték őket. „Meghatározó közösségi élmény volt már a hátunk mögött: megismertük a katolikus karizmatikus mozgalmat, a Fokoláre közösséget és más lelkiségeket, amelyek működését a Vatikán határozottan támogatta. Amikor tehát elindultunk a pappá válás, más kifejezéssel a megtérésünk útján, a megtérés élménye közösséghez kötődött.” S keresték annak lehetőségét, a későbbiekben papokként hogyan dolgozhatnak ilyen formában. „Az együttlét erejét a kezdetektől fogva megtapasztaltuk, miközben számtalan példát láttunk az egyedüllétből következő gyengeségre.” Kezdetben mégsem gondoltak szerzetesközösség létrehozására. De, mint hangsúlyozzák, az égtől segítséget kaptak ehhez, egy külföldön élő magyar szerzetes nővér, Szöllösy Julianna Christophora által. „Ő bátorított minket: keressünk új formát, ahol lelkipásztorkodásunk közösségi életre épül.” Főpásztori engedéllyel a papnövendékek egy évre elvonultak egy osztrák kolostorba, majd Egon Kapellari gurk-klagenfurti püspök alapította meg velük a Szent Ferenc-i szellemiséget követő szerzetesi közösséget 1990-ben. A papnövendékeket bemutatta a Szentatyának. „A magánkihallgatáson atyai, bátorító támogatást kaptunk II. János Pál pápától.” Mindenképpen vissza akartak térni Magyarországra. „Ezt megkönnyítette, hogy közben bekövetkezett a rendszerváltozás. Seregély István érsek lehetővé tette, hogy az egri szemináriumban befejezzük tanulmányainkat, s az egyházmegyében Miskolc-Vasgyárat jelölte ki tevékenységünk helyszínéül.” Kezdetben – mint mondják – rengeteg kudarccal és sikerrel, évek során érlelődött és formálódott munkájuk. 1992-ben Seregély érsek önállóan rájuk bízta a vasgyári, a bükkszentkereszti, a bükkszentlászlói és a répáshutai plébániát, s ez a hálózat mára tizenegy egyházközségre bővült. Lelkipásztorkodásukat kisközösségekre építik. „Nem mi találtuk ki, a bázisközösségek Dél- Amerikában már régóta működnek, s ezek tapasztalatait a helyi körülményekre igyekszünk alkalmazni: evangelizációval és katekézissel szólítjuk meg a felnőtteket.” A kilencvenes években fokozott érdeklődés nyilvánult meg eziránt. A rendszerváltozás után fellépő spirituális vákuum különösen érezhető volt Miskolcon, aminek következtében gyorsan terjedtek a különféle ezoterikus mozgalmak. „Majd a bennük való csalódás is sok embert hozott hozzánk.” A hit alapjainak megismertetését összekötik az élet különböző területeiről érkező emberek tanúságtételeivel. Kezdetben az értelmiségiek voltak többségben, de jöttek a kétkezi munkából élők is, majd a vasgyári városrészben élő cigányok ugyancsak bekapcsolódtak.
„Közösen, élményszerűen megélt hit – ez a célunk.”
Mi tehát a kulcs? A hagyományos lelkipásztorkodást folytatják, annak megtartó ereje és értéke jelen van az életükben és munkájukban, s ehhez járulnak a lelkiségi mozgalmak újdonságai. „A karizmatikus megújulásnak érzelmi, olykor talán túlzottan is lelkesedő mentalitásával szemben lépésről lépésre halad az általunk követett neokatekumenális út.” Egyre hangsúlyosabb életükben a cigánypasztoráció. „Ajándékba kaptuk Teréz anya nővéreit”, akik a vasgyári plébánia területén élnek és dolgoznak. Az ő segítségükkel, a velük való együttműködésben egyre inkább sikerül közelebb kerülniük a lelkileg magukra maradt cigányokhoz. „Ferenc Testamentumában hangzik el a következő, miután találkozik a leprással: »Ami addig keserű volt, szívem édességévé változott.« Közel engedte magához a szenvedő embert, az ember teljes valóságát. Eszerint igyekszünk élni és szolgálni.”
