Közös felelősségünk a változás

A fiatal politikus idézte a bibliai szövegrészt, miszerint az Úristen vette az embert, és édenkertjébe helyezte, hogy művelje azt. Mint fogalmazott, ebben a mondattöredékben minden benne foglaltatik, ami az egyén testi-lelki boldogságához szükségeltetik, illetve egyúttal ahhoz is kell, hogy globális értelemben is harmónia legyen a világban. Szavai szerint ugyanis, ha – saját hibánkból – elveszítjük az Istennel való kapcsolatunkat, minden felborul körülöttünk.

– Bajaink egyik gyökere, hogy nem ismerjük saját magunkat, a körülöttünk élőket, és így a kiszolgáltatottság érzése uralkodik el rajtunk. Ráadásul mi, emberek változunk a legnehezebben a teremtett világban, ami a további következmények, az utánunk jövők sorsa szempontjából igazán vészjósló. Félő, hogy elherdáljuk mindazt, amit ajándékba kaptunk a Teremtőtől – érvelt hallgatósága előtt Bartos Mónika.

Olyan fogalmakat sorolt, amelyek talán segíthetnek megtalálni a megoldás kulcsát: szóba hozta a tudásközpontú szemléletváltás fontosságát, hozzákapcsolta az egyéni és közösségi példamutatást, de hangsúlyosan említette az imádságot is, illetve a világunk szépségeire való rácsodálkozás képességét.

– Akár egy-egy családi kirándulás közös felfedezései is lényegesek lehetnek abban a tekintetben, hogy jobban megbecsüljük világunk természeti értékeit – emelte a hétköznapok szintjére közös felelősségünk kérdését.

Említést tett az emberi törvényekről is, s ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a jogalkotásban a természetvédelem terén is érvényesíteni kell az elvet, hogy az egyénnek jogai mellett kötelességei is vannak, tehát aki rombol, annak számolnia kell a szankciókkal.