S hogy mit kell tennie a szülőnek mindezért? Elsősorban neki magának kell megváltoznia. Régi igazság ez. Ha változtatni akarsz, kezdd önmagaddal a változást. Többnyire tisztában vagyunk azzal, hogyan is lenne célszerű viselkednünk, mégsem tesszük. A kötetben a következő jó tanácsokat olvashatjuk, s érdemes is elraktározni valamennyit, hiszen akár lesz péntekre „új” gyerek, akár nem, jól járunk, ha ezeket az alapelveket betartjuk: „Viselkedjen 100 százalékig következetesen. Tartsa magát ahhoz, amit mond. Zsigeri reakció helyett cselekedjen megfontoltan. Ne fenyegetőzzön. Ne hagyja magát kihozni a sodrából. (Ha mégis elvesztené a fejét, gyorsan kérjen bocsánatot.) Ne ismételgesse a figyelmeztetést. Ami nem az Ön problémája, ne vegye a nyakába. Ne higgye, hogy a rosszalkodás magától abbamarad. Őrizze meg a derűlátását.”
Ami engem a leginkább megfogott a könyvben, az egy autó szélvédőjéről ellesett mondat: „Szülőnek lenni olyan, mintha a nap 24 órájában nagyító alatt élnéd az életed.” Ez így igaz. Gyerekeink nem a szavainkból tanulnak elsősorban, hanem a viselkedésünkből. Abból, hogy mi hogyan éljük meg a sikereket, az örömöket, a fájdalmat. Hogy mi milyen értékrendet követünk, hogyan kezeljük a konfliktusokat. Ijesztő lehet ez a felelősség, de lebegjen előttünk a bibliai tékozló fiú története, akit apja nem szemrehányással, hanem szeretettel fogadott. A szeretet a legnehezebb helyzeteken is átsegít. S persze nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy egyikünk sem tökéletes.
(Kevin Leman: Péntekre új gyerek. Harmat Kiadó, Budapest, 2013. A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)
