– Milyen téren jelent segítséget az olimpiai szerepléshez, ha az ember katolikus iskolába jár?
– A katolikus neveltetéssel együtt jár a következetesség, a fegyelem és egyfajta szemléletmód, amely sokat segít a nehéz küzdelmek idején. A szüleimnek köszönhetően én kiskorom óta ebben a szellemben nevelkedtem. Tudat alatt nyilván a hittanórákon hallott példák is vezérelnek, ahogyan Vak Bottyán harcos alakja is hatott rám. A Vak Bottyán-ünnepek nagyon szépek és magasztosak a gyöngyösi Barátok templomában, illetve a Fő téri templomban. Ezek az élményeim is meghatározóak.
– Életed legjobb nemzetközi eredményét érted el sífutás sprintben.
– Nagyon meghajtottam magam. A pálya vége felé már szakadt rólam a veríték, de az egész verseny alatt rengeteg erőt tudtam meríteni a hitemből. Elejétől fogva a célra koncentráltam, egész idő alatt a megérkezés lebegett a szemem előtt. Láttam, ahogy az előttem futó és köztem egyre csökken a távolság, míg a mögöttem jövőt egyre inkább lehagyom. Ez még nagyobb teljesítményre ösztönzött. Hallottam, ahogy a magyar csapatból szurkoltak nekem a pálya szélén álló edzők és versenyzők. Farkas László is eljött, hogy szorítson értem. Ő a személyi edzőm, s egyúttal a nagybátyám, többszörös magyar bajnok és olimpikon. A„Hajrá, Zénó!” bekiabálások nemegyszer megsokszorozták az erőmet. Lélekben és állóképességben is jól bírtam az egy kilométeres távot. Minden erőmet összeszedve küzdöttem, és végül nem sokkal a cél előtt beértem az előttem haladót.
– Elégedett voltál az eredményeddel? És mit szóltak a többiek?
– Huszonhetedikként értem célba, tehát abban a pillanatban még továbbjutónak számítottam. Bizakodtam, hátha összejön, de a későbbi indulók közül néhányan aztán megelőztek. A középmezőnyben végeztem egy olyan versenyen, ahol a harmincas döntőbe kizárólag olyan országok sportolói kerültek be, ahol egész évben sok a hó, és összehasonlíthatatlanul jobbak a felkészülési lehetőségek: ők mindennap havas pályán edzenek, amire nekünk egyszerűen nincs lehetőségünk. A harmincnegyedik helyezésemmel ezt a negyeddöntős elitet sikerült megközelítenem. Szerettem volna bekerülni a harminc legjobb közé, de így is elégedett vagyok a teljesítményemmel. Sokat foglalkozott velünk a média. Az iskolában minden tanár gratulált az osztály előtt, ami nagyon jó érzés volt. A tanári szoba falán kint vannak az innsbrucki olimpiáról és a szereplésemről szóló cikkek. Jólesett, hogy ennyire számon tartották a versenyzésemet, és örültem, hogy az osztálytársaimat is sikerült meglepnem a helyezéssel.
– Milyen kapcsolatod alakult ki az olimpián részt vevő versenyzőtársaiddal?
– Baráti kapcsolatok szövődtek közöttünk. Volt a magyar csapatban három csinos lány is, de félszavakból is tudtuk, hogy a barátságnál tovább nem mehetünk, hiszen mindenki az ország más-más szegletében lakik. Komolyabb kapcsolatra ilyen távolságok mellett nincs lehetőség. Márpedig egy reális barátság többet ér, mint egy reménytelen szerelem.
– Nem lehet könnyű tanulni és magas szinten sportolni egyszerre…
– Sok ember segítségére van szükségem ahhoz, hogy ez működni tudjon, és nagyon hálás vagyok a hozzáállásukért. Az osztályfőnököm például biztosítja számomra a lehetőséget, hogy el tudjak menni az edzésekre és a versenyekre. Ha szükséges, pótdolgozatokat írat velem. Az osztálytársaimból alakult tanulói hálózaton keresztül mindig megtudom, mi a lecke. A szaktanárok is sokat segítenek: elmagyarázzák a tananyagot, amiből kimaradok. Az élet rákényszerített, hogy az órákon nagyon odafigyeljek, mert aztán csak kevés időm jut a tanulásra. Szerencsére könnyen megjegyzem az anyagot, 4,4 a tanulmányi átlagom, ami ilyen körülmények között, azt hiszem, nagyon jónak mondható.
– Nemzetközi szinten is kiemelkedő sportteljesítmény és remek tanulmányi eredmények – minek tudható be, hogy minden téren jól teljesítesz?
– Alapvetően barátsággal, szeretettel viszonyulok a környezetemhez, s ezt a sors visszaadja. Ha kell, szívesen segítenek az emberek. Emellett a titkos receptem úgy szól, hogy mindig arra koncentrálok, amit éppen csinálok. Ha tanulok, csak a tanulásra figyelek, ha edzek, akkor csak az edzésre. Céltudatos vagyok. Gyerekkoromban ügyesen rajzoltam, s a mai napig szeretek tervezgetni. Gépészmérnöknek készülök, a Budapesti Műszaki Egyetemre fogok jelentkezni.
– Feltételezem, a sporttal is vannak további terveid…
– Innsbruckban sikerült megmutatnom, hogy vannak rejtett tartalékaim. Ezeket az erőket szeretném még tudatosabban mozgósítani, hogy legközelebb még eredményesebb legyek. Nemcsak a sprintben, hanem a klasszikus számban is fejlődni akarok, nekem ez a nehezebb. A legnagyobb vágyam, hogy rengeteg edzéssel felküzdjem magam a felnőtt téli olimpiáig, s ott is jó eredményt érjek el. A 2018-as dél-koreai olimpián, Phjongcshangban a tőlem telhető legmagasabb szinten szeretnék teljesíteni.
Fotó: Hegoczki F. Zsolt
