Pára- és vízigényes növény, a virágzási időszakban melegre is szüksége van, csupán arra kell ügyelnünk, hogy ne kerüljön tűző napra. Szellős, levegős helyen tartsuk, ahol van tér körülötte. Nem kedveli a helyváltoztatást, erre levélhullatással reagál. Hagyjuk ott, ahová egyszer tettük. Leveleit, virágait naponta permetezzük vízzel, és hetente tápoldatozzuk, akkor dúsabban virágzik. Az öntözést és a tápoldatozást a tél közeledtével csökkenteni kell, de a levelekre továbbra is permetezzünk rendszeresen langyos vizet. A téli minimum- hőmérséklet ne süllyedjen 12 fok alá, ideális a 15 fok, ám ennél melegebbet is elvisel. Talaja legyen nyirkos és tápanyagban gazdag. Átültetéshez készítsünk lombföldből, mosott folyami homokból, kevés érett marhatrágyából álló földkeveréket. Szaporításra legalkalmasabbak az egyéves hajtások, amelyeket a nyári időszakban kell leválasztani, és homokkal kevert tőzegben, magas hőmérsékleten (25-30 fokon), párában gyökereztetni. Fedjük a szaporítóedényt üveglappal, és gondoskodjunk a szellőzéséről. Az édes, fűszeres illatú virágok az öt méter hosszúra is megnövő száron jelennek meg csoportosan, és ha a virágzás zárt térben következik be, bódító illattal telik meg a helyiség. Nemcsak szobanövényként megbecsült, hanem üvegházakat, télikerteket is gyakran díszítenek koszorúfutókával. Nevelhetjük ámpolnanövénynek, vagy tűzzünk a cserépbe hajlított drótot és rögzítsük hozzá koszorúszerűen a hosszú hajtásokat. Tavasszal célszerű metszeni, és a túl sűrűre nőtt, egymásba gabalyodott hajtásokat le kell csípni. A virágzás ideje alatt is lehet metszeni. Vágott virágként sokáig díszíti a vázát. Kártevői közé tartoznak a levéltetvek, amelyek általában akkor támadják meg, ha télen túl meleg és fülledt a levegő körülötte. Rendszeresen ellenőrizzük a növény szárát, a leveleket és azok fonákját, és távolítsuk el lemosással vagy permetezéssel a kártevőket. Ha hetente áttöröljük a leveleket nedves ruhával, megakadályozhatjuk a tetvesedést.
A koszorúfutóka nem alkalmas vízkultúrás nevelésre.
