A szakramentáriumok a liturgikus év ritmusát követve (nagyjából adventtől adventig) közlik az összes szertartás szövegét a biblikus olvasmányok kivételével. Egyetlen kötetben találjuk meg tehát a mise, az egyes szentségek és szentelmények imáit, az egyházi év egyes ünnepeinek saját szövegeit, sőt akár a szoros értelemben vett liturgikus cselekményeken kívüli imákat (például étkezési imákat) is. A szertartások igeliturgikus részében a bibliai olvasmányokat magából az Írásból olvassák, vagyis eleinte még nincs olyan lekcionárium, olvasmányoskönyv, mint ma.
Az adott cselekményekhez az igehelyeket egy comes („útitársként”) címmel ellátott füzet közölte minden napra, ez alapján keresték ki a szertartás előtt a Szentírásból a konkrét szövegeket. Nagy Szent Gergely pápával († 604) kapcsolatosan közismert, hogy sokat tett egyfelől a liturgikus énekek színvonalas végzéséért, másfelől ezeknek könyvekbe való összegyűjtéséért, és így rendszerezett használatáért. Ezeket az énekeskönyveket nevezzük antifónás könyveknek. A cselekmények leírására, azok végzésével kapcsolatos utasításokra is szüksége volt mind a cselekmény vezetőjének, mind az abban segédkezőknek. Ezek a szabálygyűjtemények és szertartásleírások az úgynevezett római ordók, amelyek forgatókönyvi részletességgel közöltek minden tennivalót a sekrestyében történő előkészülettől a cselekmény utáni feladatokig.
