Alessandro Nottegar (1943‒1986) férj, családapa és orvos volt. Negyvenharmadik születésnapját már nem érhette meg. Mindennapjait, hivatásnak tekintett munkáját és családi életét a Krisztus iránti elköteleződés határozta meg. Ez vezette őt és feleségét, hogy a szegények körében töltött brazíliai küldetésük után hazatérve létrehozzanak egy közösséget, amelyben az emberek úgy élhetnek, mint az ősegyházban; családok, egyedülálló laikusok és szerzetesek mindenüket megosztva alkossanak életközösséget, sok időt fordítsanak az imára, szentségimádásra, Isten igéjére, és tegyenek tanúságot az egységről, az előzékenységről és a testvéri szeretetről. Verona mellett, önkéntes felajánlásokból sikerült megvásárolniuk egy lerobbant, XVIII. századi nagy házat, amely 1986 augusztusára a Béke Királynőjének szentelt közösség, azaz a Regina Pacis központjaként született újjá. Alig több mint egy hónap múlva Nottegart elragadta egy szívroham. Feleségét és három kislányát hagyta hátra, hogy folytassák az általa megkezdett művet. Már halálának estéjén egy fiatal pár úgy döntött, megosztja életét az özveggyel és gyermekeivel… Azóta a Regina Pacisnak már számos országban léteznek közösségei, melyek az alapító lelkiségét terjesztik a világban: annak kegyelmi ajándékát adják tovább, hogy az evangéliumban, a szeretetben, az imádságban és a legszegényebbek szolgálatában gyökerező életet élhetnek. A most megjelent, Bátorság, testvérem! című kötet lapjain egy csendesen kivételes, Krisztust befogadó ember életútja bontakozik ki előttünk.
(Bátorság, testvérem! Új Ember Kiadó, 2010)
