1946-ban XII. Piusz pápa Mindszenty József bíboros címtemplomául jelölte ki a Santo Stefano Rotondót. A bíboros ebben az időben kétszer is felkereste a templomát, s ekkor fogalmazódott meg benne az elképzelés: legyen e templom s a mellette található rendház a magyarok zarándokháza. Az akkori politikai helyzet azonban lehetetlenné tette tervének valóra váltását, noha letartóztatásától egészen 1964-ig, az állam és az egyház között kötött részleges megállapodásig papjai szerették volna beteljesíteni a fogságban élő Mindszenty álmát. Aztán 1965 után ez az álom mégis valósággá vált: ha nem is úgy, ahogyan ő képzelte, de lett a magyaroknak zarándokháza Rómában: az azóta is működő Szent István Ház, amelyet ő maga aztán személyesen fel is tudott keresni. Németh László könyve számtalan dokumentum felhasználásával ezt a történetet mutatja be. Nemcsak Mindszenty Emlékirataira hagyatkozik, hanem azt kiegészítette és pontosította olyan tervezetek, levelek felkutatásával, amelyek az esztergomi Prímási Levéltárban, valamint a római Pápai Magyar Intézet, a Szent István Alapítvány és a Collegium Germanicum et Hungaricum levéltárában, illetve a budapesti Mindszenty Alapítványnál találhatók. E könyvben jelenik meg először az a gyűjtemény, amely Kada Lajos érsek, apostoli nuncius és Zágon József, a külföldre menekült magyarok lelkipásztorának hatvan darabból álló levélgyűjteményét tartalmazza. A kötet végén a korabeli, Mindszentyvel kapcsolatban álló személyek rövid életrajzai is megtalálhatók. Miért érdemes kezünkbe venni a kötetet? Mert nemcsak egy magyar zarándokház megszületését ismerhetjük meg belőle, hanem a korabeli levelek és dokumentumok segítségével belepillanthatunk Mindszenty József életébe, a római és vatikáni útjait kísérő nagypolitikai manőverekbe és kicsinyes áskálódásokba. E térben és időben tőlünk távol álló helyszín pedig szemünk láttára elevenedik meg: közel hozva és érthetővé téve a magyar egyház helyzetét egy súlyos történelmi pillanatban.
(Németh László Imre: Mindszenty megvalósult álma. A Santo Stefano Rotondo és a Szent István Ház – Szent István Társulat, 2009)
B. Gy.
