Úgymond sikeres és egyenes vonalú, megtört, de ismét elkezdett, kisebb-nagyobb vagy hatalmas kövekkel terhelt, s aztán azokból is újrarakott életek vetülnek elénk. Nem zárójeles megjegyzés: minél nagyobb kövekkel dolgoznak a kérdezettek, rendszerint annál kevesebb falat építenek belőlük maguk köré. Efelől esetenként kevés szavuk sem hagy kétséget. A túlontúl jól fésült életrajzok amúgy is meglehetősen unalmasak szoktak lenni – ha ugyan hiszünk az ilyeneket mesélőknek. Annyira életszerűek, mint az igazolványkép-készítéskor lenyalt hajú kisdiák, akinek alakja merev komolysággal rögzül az optikán át a jövőbe, de nincs sok köze ahhoz az eleven kislegényhez, aki a játszótér és az iskolapad közt ingázva minden csibészségre (is) képes. Az egyértelműen kiderül az olvasóval megosztott sorsok némelyikéből, hogy nincs félidőben lefújt mérkőzés. Vannak ugyan életek, amelyekről olykor sokan (köztük az érintettek is) lemondanának már, vagy amelyekre csak legyintenek, de ha Isten és ember titkon összenéz, nem várt fordulat következhet. Beváltottan ígéretes, csendesen meglelt vagy folyton csak keresett vonalú, bizony nem jól fésült, hanem meglehetősen borzas életút egyaránt szerepel tehát a kötetben. Mindaz, amit itt és most, viszonylag szűk keretek közt sommáznak magukról, hitükről a kötet vallomásainak hordozói. Nem kell egyetértenünk velük, nem kell követnünk őket – de érdemes hagyni, hogy gondolataik elérjenek. Nincs itt öncélú szennyesteregetés, viszont több esetben szóhoz jut az olyan ember őszintesége, aki tudja: a tragédiák, tévedések, fénytörések vagy kerülők is közelebb vitték Istenhez – hát akkor miért ne szóljon róluk? Ha jobbnak látná hallgatni, valószínűleg még nyakig volna a takargatnivalóban. Annyiféle útvonal előkerül a kötet lapjain, hogy bárki szembesülhet a magáéval. Talán éppen úgy, hogy egy kicsit sem rokon lélek gondolatai kifejezetten bosszantják. Ilyenkor különösen érdemes elidőzni egy-egy mondatánál. A szavakon túl talán esélyt adunk egy láthatatlan érintésnek.
(Mit ad Isten? – Vallomások hitről és életről. Heti Válasz Kiadó, 2009)
