Példaszerűen látta el papi hivatását: amikor csak alkalma adódott, emberekkel foglalkozott, erősítette lelküket, beszélgetett velük, misézett és szentségeket szolgáltatott ki nekik. Sok más tábori lelkésszel ellentétben a legveszélyesebb helyeket és a legkisebb egységeket is felkereste. Hivatástudata páratlan dokumentumait őrzi ez a napló. Ugyanakkor a hivatásához szorosan nem kapcsolódó feladatokat is magától értetődő készséggel látta el. Többször is említi, hogy a rábízottakkal mindenben „azonos sorsközösséget” akar vállalni. Bár többször lett volna lehetősége, hogy leszereljen, erkölcsi érzéke nem engedte, hogy cserbenhagyja társait, elkísérte őket a hadifogság pokoli bugyraiba is. Már a fronton legendák keringtek önzetlenségéről, helytállásáról, önfeláldozásáról, bátor kiállásáról. Többször fenyegették hadbírósággal, amikor megsértve a függelmet, bátran képviselte az igazságot és a katonák érdekeit. Mindig az emberek javát tekintette a legfontosabbnak, sosem az előírásokat. Naplója egészét áthatja magyar és bencés öntudata. Szilárd értékrendje három pilléren nyugszik: otthoni neveltetésén, cserkészmúltján, valamint bencés rendi életén. Ezek sosem engedték, hogy éleslátása elhomályosuljon. Ezért tudott a kiélezett helyzetekben is nyugodt és józan gondolkodású maradni. Megrázó képet fest a magyar egységek siralmas állapotáról, ugyanakkor az orosz nép szenvedéseiről, az ostromlott Varsóról, a németek gőgös viselkedéséről, a zsidók kiszolgáltatottságáról is. Naplója a szellem és az erkölcs diadala a világtörténelem egyik legsötétebb korszakában.
Szolgálja Nádasi Alfonz most először napvilágot látó Hadinaplója keresztény és nemzeti értékeink megerősödését, amelyekre ő is egész életét tette a legnehezebb körülmények között is.
(Nádasi Alfonz OSB: Hadinapló – Győr, 2009)
