Ha beteg, akkor ápolja, ha éhes, enni ad neki, s közben elbeszélget vele. „Amit a legkisebbek közül egynek is tettetek, nekem tettétek” – mondja Jézus. Korábban azt gondoltam, Teréz anya életében és személyiségében többek közt az a nagyszerű, hogy általa feltárul a kereszténység egyszerű és áttetsző valósága, amely minden ember számára érthető. A világszerte ismertté vált, Nobel- békedíjas szerzetes nővér temetésekor Kalkutta lakosai transzparensekre írták gondolataikat, az egyikre a következőket: Anya, te fényforrás voltál sötét világunkban.
Tíz évvel Teréz anya halála, és öt évvel boldoggá avatása után azonban kiderült, hogy ez az „áttetszően egyszerű” valóság a nézőpont megváltozásával gyökeresen más képet mutat. 2007-ben az Egyesült Államokban kiadtak egy könyvet, amely egy évvel később magyarul is megjelent, Jöjj, légy a világosságom! címmel. A kötetben Teréz anya levelei, bizalmas feljegyzései, írásai olvashatók, amelyek a boldoggáavatási eljárás során kerültek elő. Megrendítő vallomások, fájdalomtól botladozó szavak, a rettegésbe alábukó, szakadozó mondatok. Az Istennek halálig engedelmes szerzetes nővér évtizedeken át tartó lelki gyötrelmeit tárják elénk ezek az írások.
„Senki sincs, akibe kapaszkodhatnék, a sötétség olyan mély – és én egyedül vagyok. Hol van a hitem? Olyan borzalmas sötétség van bennem, mintha minden meghalt volna” – írja 1953-ban, majd évekkel később a következőket: „Azt mondják, Isten szeret engem, és mégis, a dermesztő hidegség és üresség valósága olyan nyomasztó, hogy semmi nem tudja a lelkemet megérinteni. Vidámságom az a palást, amivel befedem nyomorúságomat. Mindezek ellenére ez sem annyira fájdalmas, mint az Isten utáni vágyakozás.”
Ennek a vallomásnak a mélységét szintén a levelek tárják fel számunkra, melyek tanúsága szerint Teréz anya egész szerzetesi életét a keresztre feszített Jézus egyetlen szava inspirálta: „szomjazom”. Teréz anya többször hangsúlyozza írásaiban, hogy Isten szomjazza szeretetünket, s ezért igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy oltsa ezt a szomjúságot. Fény és sötétség, vágy és félelem kavarog Teréz anya vallomásaiban. Felmerül a kérdés, hogy a XXI. század elejére megértettünk-e vajmi keveset is abból, ami kétezer évvel ezelőtt történt, és ami azóta is történik? Annyit bizonyosan, hogy a kereszténység lényege, Isten és ember kapcsolata mindenekfelett és elsősorban titok. Olykor gyönyörűséges, máskor félelmetes.
(Jöjj, légy a világosságom! – Vigilia Kiadó, Budapest, 2008)
