Kettős feladata volt: a L’Osservatore Romano (a Vatikán félhivatalos lapja) fotóriportereként az újság fotórészlegét vezette, másrészt, mint mondotta: „a pápa privát fotósa” volt. XVI. Benedek pápa is igényt tart szolgálatára.
A lengyel Jaroslaw Mikolajewski hosszabb interjút készített Arturo Marival, amely a Heti Válasz Kiadónál jelent meg a közelmúltban, Találkozunk a paradicsomban címmel.
A könyv – sok szép színes képpel illusztrálva – az említett kiáradásról tanúskodik. Arturo Mari szavain át megjelenik előttünk a szent. A beszélgetőtárs közbeveti: a „szent” kifejezést Szent Ferenchez hasonló gigászoknak tartja fenn. S hozzáteszi: „Amikor azt egy olyan ember kapcsán említik, akit mi magunk is megismertünk, végigfut a hátamon a hideg.” Mire a fényképész természetes módon válaszol: „Tisztában vagyok vele, de ez sem ingat meg abban, hogy II. János Pálra ugyanabban az értelemben gondoljunk szentként, ahogy Assisi Szent Ferencre is.”
Számos magánpillanat részese volt Arturo Mari. De sosem élt vissza ezzel, mint ahogy azzal sem: a pápa „majdnem” fiának tekintette. Amikor Arturo rendkívüli pillanatokról beszél, amelyek nem jutottak el a világsajtóba (számos ilyet fölemlít), akkor sem az intimitást kívánja megsérteni, hanem felidézi az egyszerűségében, természetességében, örömében és szenvedésében hétköznapi, egyszersmind szent ember alakját.
Az olvasónak azt tanácsolom, lassan haladjon a szöveg olvasásában. Álljon meg egy-egy mondatnál, s bontsa ki a maga számára annak tartalmát, s ezáltal váljék a kiáradás részesévé.
(Arturo Mari: Találkozunk a paradicsomban. – Heti Válasz Kiadó, 2008)
