A XIX. század történelmi helyzetére érzékenyen reagáló mennyei mondanivaló ma is visszhangzik, például azért is, mert az akkori emberi-közösségi körülmények sok vonatkozásban nem változtak. Schlewer atya a Biblia szava nyomán, napjaink társadalmi problémáinak sötét árnyékára figyelve fogalmazza újra Mária felhívásának lényegét. Az egyház tanítása szerint a hitelt érdemlő magán-kinyilatkoztatásokban sem „kell hinnie” a katolikusoknak, ez mindenkinek a lelkiismereti és lelki ismereti szabadságához tartozik. Annyi bizonyos, hogy Mária az evangéliumra irányítja figyelmünket, tehát akkor teljesül szándéka, ha meghallgatva üzenetét közelebb lépünk az evangéliumi forráshoz, s nem rekedünk a félelem völgyében a vészjósló próféciák hatására.
Lehet, hogy először megdöbben az olvasó, hisz mi hozhatna nagyobb békét, mi lehetne mennyeibb, mint Szűz Mária megjelenése. A szerző azt mutatja be könyvében, milyen fontos Mária számára az ember élete, és hogy üzenete aktuálisabb, mint valaha. Ha a Szűzanyát követve zarándoklatra indulunk, utunk nem valamiféle búvóhelyre vezet. Szavai nem jámbor lelki vigaszt nyújtanak. La Saletteben, akárcsak minden más zarándoklat során, a személyes megtérés segíthet abban, hogy új szemmel nézzük életünket és a világ eseményeit. Az imádság és napjaink áttekintése Isten igéjének fényében, amire Szűz Mária mindig hív, megtisztítja tekintetünket. Marcel Schlewer könyve arról az alapvető meggyőződésről tesz tanúságot, hogy „idegenek és zarándokok” (1Pét 2,11) vagyunk, nincs végleges otthonunk a földön. Várjuk az eljövendő világot, a mennyei Jeruzsálemet. De ez a várakozás csak kibúvó és önámítás – írja bevezetőjében Isidro Augusto Perin atya, a La Salette-i- szerzetesek közösségének általános főnöke -, „ha nincs gondunk arra, hogy segítsünk az embereknek egy harmonikusabb, igazabb, testvériesebb világ építésében, már itt a földön. A keresztények ugyanis szívesen prédikálnak embertársaiknak a testvéri szeretetről, miközben eltűrik az embertelen, igazságtalan rendszereket… Pedig ezek lehetetlenné teszik a testvériséget. Ne feledjük, hogy a testvériségen alapuló világ építése még nem befejezése, beteljesülése Isten országának. De az evangélium tanítását árulnánk el, ha úgy hirdetnénk az embereknek az örök üdvösséget, hogy nem teszünk meg mindent, hogy felebarátaink emberibb körülmények között éljenek a földön.”
(Marcel Schlewer: Így hát válaszd az életet. Új Ember, 2008)
