Korunk egyik (olykor könnyen emlegetett) kulcsszava a „posztmodern” – jelentsen bármit is. (S van úgy, hogy bármit jelenthet.) A minden egyetemest, rendszerszerűt, objektívet, megegyezésest, hagyományost és tekintélyelvűt gyanakodva néző, s nemegyszer dühödten elvető, relativizáló, de olykor az ésszerűség partjai közt maradó eszmei sodrás egyebek mellett természetesen a bibliakutatás területét is elérte, ha idehaza eddig kevés nyoma volt is ennek. E hiány enyhítése céljából a Bencés Kiadó – Napjaink teológiája című sorozatának részeként – nemrég megjelentette John J. Collins, a Yale Egyetem teológiai kara Ószövetség- professzorának A Biblia Bábel után című könyvét. Alcíme tisztéhez híven segít betájolni a művet: Történetkritika a posztmodern korban. Ettől kezdve érthetőbb a költői ízű kötetnév, hiszen a posztmodern egyik alapvonása a bábeli történetet a nyelvek frontján uraló sokféleség.
A szerző már könyve elején tisztázza alapállását: ő a modern-posztmodern tudományos vita modern oldalán áll, melynek meghatározó gyűjtőfogalma az ő szakterületén a történetkritika, amely a bibliakutatást tekintve egymással akár vetekedő módszerek egész sorát jelenti. Ezekben „az az általános meggyőződés a közös, hogy a szövegeket történeti kontextusukban kell értelmezni, saját koruk irodalmi és kulturális szokásainak fényében”.
Collins az Ószövetségből vett példák segítségével és a szakirodalom kritikus szemlézésével olyan jellemzőkre hívja fel a figyelmet, amelyeket a posztmodern fordulat légmozgása erősített fel, s amelyek nyomán – mértékkel, alapos kutatással és józan ésszel közelítve – árnyaltabb, igazabb képet alakíthatunk ki a Szentírás tanításáról. „A posztmodern kritika legfőbb hozadéka véleményem szerint, hogy kitágította a biblikus kutatások horizontját, amikor a fő- és mellékutakat járva bevonta a társalgásba a »peremvidékről érkező«, új hangokat” – írja a szerző. Ezen a ponton gondolhatunk például a korábban háttérbe szorított társadalmi rétegeket képviselő (női, harmadik világbeli) szentíráskutatók új szempontjainak bekerülésére a teológiai diskurzusba, vagy a hagyományos bibliaértelmezés hézagaira, ellentmondásaira reflektáló exegetikai eredményekre. „A Másik, vagy éppen az olvasás egy másik módja iránti folytonos figyelem üdvös gyakorlat. (…) A posztmodernizmus nagy veszélye viszont, hogy a beszélgetés számtalan hang kakofóniájává válik. (…) Ez a veszély számottevő, de nem elkerülhetetlen. A biblikus teológiának és a bibliai etikának szkeptikusabbá és önkritikusabbá kell válnia a posztmodernizmus nyomán, azonban mindkettő életképes vállalkozás marad azok számára, akik készek jóhiszeműen társalgásba bocsátkozni és konszenzust keresni anélkül, hogy megpróbálnák azt kisajátítani.” Collins naprakész, higgadt hangvételű és problémaérzékeny gondolataira érdemes időt szánni.
(John J. Collins: A Biblia Bábel után. Bencés Kiadó, 2008)
