Talán felmerülhet a kérdés: Mi újat lehet még mondani a karácsonyt megelőző időszakról? Ez a szent idő minden évben eljön, s egy keresztény „alapból” tudja, mit jelent. De biztos ez? – merül föl a kérdés. Valóban tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent számunkra az advent? Tudjuk, milyen lehetőségeket rejt magában, s hogy miképp lehet megélni ma, 2015 végén?
Valljuk be, ha sejtjük is, nem biztos, hogy törődünk vele. Bukdácsolunk egyik hétről a másikra a decemberi sötét utcákon. Megvesszük az adventi koszorút, meg is gyújtjuk rajta a gyertyákat, elmormolunk néhány imát, boltba rohangálunk ajándékokért, és azt mondjuk: készülünk az ünnepre. S aztán december 24-én holtfáradtan ott állunk a feldíszített fa alatt, s arra gondolunk: valami ismét hiányzik. Ahogyan tavaly és tavalyelőtt is hiányzott.
Fekete Ágnes „kézikönyve” az adventhez igazán lelket melengető olvasmány. Benne a szerzőtől megszokott életszagú gyakorlatiasság szépen ötvöződik egyfajta lényeglátó, lírai látásmóddal. Olvasóit arra ösztönzi, hogy adventben valóban szabaduljanak meg mindattól, ami köti őket. „Vegyétek el életetekből azt, ami kilóg, ami akadályozza a fényt! Töltsétek föl a halmokat! Azaz, ahol hiányzik az erőbedobás, ahol sajnáljuk az emberi izzadságot, ott ne sajnáljuk bevetni magunkat! Mindezt nem azért kell megtennünk, mert Isten fényét még fényezni kell, hanem azért, hogy ne egy labirintusban fogadjuk Őt.”
A szerző az adventben várakozó embert a „most”-ba helyezi. S igencsak elgondolkodtatja az olvasót, amikor az ünnephez tapadt elvárásainkról ír. „Hányan várják a karácsonyt úgy, hogy valami régi emléket szeretnének feleleveníteni, ami soha nem jöhet el! Pedig az idei karácsony ma szeretne valamit megértetni a szívünkkel.”
Fekete Ágnes adventi könyve körbejárja életünk legfontosabb és legfájdalmasabb kérdéseit is. Miért fogy el belőlünk az öröm? Hogyan szakítanak szét bennünket igazságaink? Miképp lehetséges más szemszögből is rálátni életünkre? Hogyan szabaduljunk meg azoktól a béklyóktól, amelyekkel a birtoklásra (és félelemre) épülő világunk kötöz meg bennünket?
A 4 hét című, alig százoldalas írás huszonnyolc elmélkedését napokra elosztva, de akár egyben is elolvashatjuk. Valóban olyan, mint egy költőien megírt kézikönyv. Nemcsak az adventhez, életünkhöz is ad tanácsot. Olvasóját a valósággal és a jelennel való szembenézésre ösztökéli. Letisztítja szent fogalmainkról a csillogó hazugságokat, amelyek éppen a valódi fényt, a lényeget takarják el a szemünk elől.
Hiszen az advent és a karácsony valósága egészen egyszerű. Ez az időszak csupán egyetlenegyet vár tőlünk, s erről a lelkésznő így ír: „Lehet, hogy nincsenek nagy álmaink. Lehet, hogy nehéz karácsony elé nézünk. Talán szomorkodunk azon, hogy nincs hely sem számunkra, sem az ünnep számára. De mi lehetünk hely, mi teremthetünk magunkban űrt a megtestesült Isten számára.”
(A könyv az Új Ember könyvesboltjában is kapható, illetve megrendelhető webboltunkban.)
